A HŰ DISZNÓ

Nem régiben egy szilvási ember eladta egyetlen disznaját s a vevővel szokás szerint — felvévén a pénzt — meg is itta az áldomást. Miután az eladó távozott, a vevő is cihelődni kezdett, kereste a disznót mindenfelé a korcsma udvarán, de nem találta sehol: megugrott.
A következő hetivásáron a disznó újra megjelent, de a vevő, ki ismét feljött, megismerte jogos tulajdonát, s kérdőre vonta az eladót. Ez azon mentséget hozta fel, hogy alig távozott a korcsmából, hű disznaja, „úgy segéljen, akár csak a Bodri”, szaladt utálna; megsajnálta tehát, s haza vitte.
A vevő nem akarta elhinni az érzékeny történetet, s így a rendőrség kénytelen volt a szilvási atyafit hű állatától elválasztani, s néhány napra lecsukni.

Pécs, 1884. január 9.