Valamit azért mond a ballada is. Sőt, egy egészen pontosan megfogalmazott lényeget, csak érteni kell azt: „Amit raktak délig, leomlott estére,/ Amit raktak estig, leomlott röggere.”
Mert, hogy itt az emberlakta világ előmeneteléről van szó, mely mindig is nézőpont kérdése volt. Volt idő, amikor úgy látták, hogy elég a mész meg a homok. Megint máskor asszonyt is kevertek hozzá, mégis kikezdte az idő meg sok más egyéb. Ma már cementtel, vassal, gipsszel, francfenével próbáljuk megállítani a „művet”, de így sem öröklétű. S ez benne a jó: hogy semmi sem válik be tökéletesen, hogy mindig szükség van egy újabb nézőpontra, mely megcélozza a tökéletest. Persze, a végeredményre soha nem leszünk képesek, s így lesz világunk – hál’istennek – örökre befejezetlen.

1. Köpe Ilona:
   2020. június 1. 10:13

   Igen. Arra valók az írásos alkotások, hogy az ember kihámozza belőlük a lényeget, a TANULSÁGOT! A Ballada hasonlatával élve a szerző arra világít rá, hogy az embernek minduntalan újra kell gondolnia a környező világ ,,műveit” és azt állandóan fejlesztenie, tökéletesítenie kell az elvárásoknak megfelelően. – Köszönöm az elmélkedést! Engem is elmélkedésre késztetett. Jó elgondolkodni bizonyos emlékeztető tényeken.