Bölöni Domokos böngészője
FEJFÁK HUMORA
I.
Ki sírt másnak annyit ása,
Itten nyugszik Pál, a Kása.
Több sírt nem ás ő már másnak;
De többet neki sem ásnak.
II.
Itt nyugszik Nagy Sára,
Felmászott a fára,
Mikor volt a hegyén,
Lepottyant a szegény,
Fejét vágta kűbe,
Harapott a fűbe.
III.
Itt nyugszik Priccs
Kit a halál bics-
Kája levágott.
IV.
E poros hantok fedik emitt,
János Pál úr tetemeit.
Aludna, de nem tud békével;
Mert együtt nyugszik a nejével.
Forrás: Pápai Újság, 1899-05-14
Vándor, e sírdombnál megállj,
És sorsodon gondolkozzál,
Mert akit e sírhant befed,
Meghótt, pedig nem volt beteg.
Házat csinált Csók Kelemen.
Agyon nyomta a szelemen*.
Siratják is őt elegen.
(*Szelemen: a fedélszerkezet egyik szerkezeti eleme, a szarufákat alátámasztó gerenda)
**
Mecséri Péter volt nevem,
Míg az életben telt kedvem,
Harmincznégy éveket éltem,
Gazdálkodtam, nem henyéltem.
Haj! de most már ennek vége,
Mert elsorvadt a gége,
Itt pihenek mindörökre.
**
Mint a madár száll a fára,
Párja mellé nyugalmára:
— Én is özvegy Bodrogi Pál
Hitvesemmel nyugszom immár.
**
E sírban nyugszik jó Oravitzki Márton,
Kire testvére én, itt lenn soká vártam.
Magam pedig valék Oraveczki János
Akit korán megölt a Jakab mészáros
Kutyája.
1807-ben, 12. Bonifácz napján.
Közli: K. Tóth Pál.
Pápai Újság, 1899-05-21
Pusztai Péter rajza