Ma a legérdekesebb kérdések egyike, hogy miként befolyásolja közép- és hosszútávon a világjárvány – amelynek végéről, visszatértéről nem sokat tudunk, kártételeiről sem mindent – az egyes kormányok népszerűségét, esélyeit, különösen ott, ahol a közeljövőben választások lesznek.

Erről szól a Euronews hírhálózat magyar kiadásának érdekes cikke, amely már a címében jelzi, hogy az európai kormányok népszerűsége a járvány alatt megugrott. A képet azonnal árnyalja is a cikk bevezető szövege: „Míg több európai országban, többek közt Finnországban, Hollandiában, Németországban, vagy éppen a különutas járványkezelési stratégiája miatt sokat kritizált Svédországban látványosan nőtt a kormányfő pártjának népszerűsége, addig Kelet-Közép Európában nem változtak látványosan a pártpreferenciák. A kezdeti hetek népszerűségnövekedéséből egyre több nyugat-európai vezető veszített az elmúlt hetekben, többek közt Boris Johnson brit miniszterelnök és Emmanuel Macron francia elnök.”

Az amúgy is annyi megpróbáltatáson átment Európát a COVID-járvány külön megviselte. És a következményeit még sokáig nyögni fogjuk – megjegyzem, különösen ha súlyos társadalmi és gazdasági instabilitás lép fel. Itt az alkalom belegondolni, hogy a különböző korlátozásoknak nem csupán az egészségvédelem (betegek, orvosok, egészségügyi dolgozók) tehermentesítése, funkcionalitásának megőrzése volt és lehet a célja, hanem a társadalmi zavargások megelőzése, a rend biztosítása is…

Amúgy, amikor nagy a baj, az emberi közösségek ösztönösen is összetartanak, támogatják a kormányt a külső agresszor ellen, különösen amikor a hatóságok állandóan azt szajkózzák, hogy háborúban állunk a láthatatlan ellenség, a vírus ellen. (Én azt mondom, bizonyos szempontból szerencse, hogy láthatatlan, mert különben egyesek még lepaktálnának az ellenséggel.)

Különösen biztató, Európára nézve is, hogy Németországban – az egész világon talán legjobb, hatékony válságkezelésnek, az elhalálozások másokénál nagyságrenddel kisebb arányának köszönhetően – valósággal megugrott Angela Merkelnek és pártjának a népszerűsége. Idézek a Euronews cikkéből: Angela Merkel német kancellár március 18-ai tévébeszédét talán nem túlzás történelminek minősíteni. Merkel tizennégy éve vezeti Németországot, és eddig csak az újévi köszöntőkben szólt tévén keresztül a német lakossághoz. A kancellár beszédében azt hangsúlyozta, hogy a kormány minden erejével a vírus terjedésének lassításán dolgozik, de bármit is tesznek a hatóságok, annak nem lesz semmilyen eredménye, ha az emberek nem veszik komolyan a vírus terjedése ellen hozott intézkedések betartását. „Ez komoly. Vegyék Önök is komolyan. A német egyesítés óta, nem, a II. világháború óta nem volt olyan kihívás az országunkban, ahol ilyen szinten egymás szolidaritására kellett volna hagyatkoznunk.”

Hasonlítsuk ezt össze mások kiállásával. Azokéval, akik késlekedtek, akik nem vették figyelembe a tudósok figyelmeztetéseit, akik a válságot politikailag a legvégsőkig menően kihasználták, kirekesztve az ellenzéket a nemzetből, uszítva az ellenzék pártjai és a kisebbségek ellen! De ez külön téma, lesz alkalmunk rá visszatérni.

Ami viszont, számomra legalábbis, külön örvendetes: a szélsőjobboldali, radikális és populista pártok visszaszorulása, egyben a szociáldemokrata és liberális kormányok sikere, gondoljunk itt Svédországra és Finnországra, de meglepető módon nem csökkent például az olasz miniszterelnök, Giuseppe Conte népszerűsége sem. A cikk szerint Kelet-Európa ebből a szempontból inkább stagnál. Meglátjuk, mi lesz, amikor élesebben megmutatkoznak a gazdasági következmények, amikor a népek kezdenek magukhoz térni a nagy kaland utáni másnaposságból.

Ezek után döbbenettel olvasom egy hét eleji jegyzetben, hogy „A kór a legnagyobb pusztításokat – emberéletben és gazdasági potenciálban – a demokraták által irányított liberális államokban váltotta ki. A republikánusok által kormányzott konzervatív tagállamokban csak elvétve akadt ellenpélda. (Ezt a tényt Trump annak ellenére is fel tudja használni a demokraták elleni választási küzdelemben, hogy a járvány térhódításában az ő halogató stratégiájának is meghatározó szerepe volt.)”

Tekintsük először a helyzetet a világban. A John Hopkins Orvosi Egyetem híres naprakész világtérképe szerint tegnap délben a megbetegedések tekintetében a sorrend: Egyesült Államok – 1 millió 675 ezer, Brazilia 391 ezer, Oroszország – 371 ezer (ha nem több…), Egyesült Királyság (Nagy-Britannia) – 267 ezer. Az elhalálozások száma tekintetében is magasan az Egyesült Államok vezet (az elhunytak száma közel 99 ezer, ez sokkal több, mint ahány amerikai a vietnámi háborúban meghalt), utána következik Nagy-Britannia (több mint 37 ezer elhunyt) és Olaszország (33 ezer elhunyt).

Bár a jegyzetből nem derül ki világosan, tételezzük fel, hogy a szerző csak az Egyesült Államokra vonatkoztatva írta le, amit leírt. Három dolgot ebben az esetben is figyelembe kell venni: 1. az egész világon magasan a demokratikus, liberális berendezkedésű országok mérlege a legjobb, beleértve azt a hat-hét államot, ahol hölgy a kormányfő vagy az államfő; 2. nehéz egyenes oksági meghatározottságot megállapítani egy adott államon belül a kormányzat politikai színezete és járványkezelési hatékonysága között – ebben nem irányadó a statisztika, ha van is összefüggés, annak a mélyoka szociológiai; 3. nagyon valószínű, hogy Donald Trump bármit fel fog használni „a demokraták elleni választási küzdelemben”, ám nem felejthető az, hogy 1. ő maga a fő felelős az egész ország egészségének helyzetéért, 2. a világ egyik legveszélyesebb álhírgyártójának bizonyult, amikor ellenszerként „kipróbálásra” belsőleg használt klóros fertőtlenítőszert ajánlott, s ugyanakkor „példamutatásból” megelőző kezelésként hidroxi-klorokint vett be, amelyről minap az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megállapította: nemhogy hatástalan, de veszélyes is, és végleg leállította a vele folyó kísérleteket. Mindenképpen jó, hogy Donald Trump nem folytatja az életveszélyes önkísérletet (nagyon beakadhatott neki, hogy a klór valamiféle panaceum…), hátha ezek után lemond arról, amivel harsányan fenyegetőzött: hogy az USA megvonja a WHO támogatását. És reméljük, nem történik valami nagy baj vele meg a népével ahhoz, hogy elhiggye a tudósoknak a klímaváltozást és annak veszélyeit is…

Végezetül egy aggasztó tudományos megállapítás, amelynek hosszú távú kihatásai a legfenyegetőbbek közé tartoznak világszerte, és amelynek a helyességét sok empirikus megfigyelés alátámaszthatja környezetünkben is: a járvány felerősítette a mentális betegségeket.

1. Skandikamera:
   2020. május 29. 06:33

   „Ceterum censeo Trump esse prohibendum.”

   A Nap újra fényesen fog ragyogni, virágba borulnak az almafák, és megszűnik a járvány.

   Jó, jó, de kit fogunk hibáztatni a világra szakadó bajokért?

2. Ágoston Hugó:
   2020. május 30. 00:34

   Nyugi, meg fogják választani. Szerethető tovább.

   A bajokért? Egyszerű! Soros. Talán Bill Gates…

   Csak megjegyzem, a jegyzetem címében volt egy szerény szójáték: klorokínok, így átértelmeződik a „népszerűségi verseny” is, és Trump sem veszít a dicsőségéből, meg a Twitter-bejegyzései sem, a ragyogó eszéről, tudásvágyáról és szókincséről nem is beszélve.