Virtuális világ

Mint a tollaslabda játék szabályainál
Itt is szakadatlanul változások vannak,
Ebben a többéves virtuális játékban,
Hol a tapasztalatnak s a hatékonyságnak semmi értéke sincs.

Ebben a makróvilágban, a pókháló-folyamatban
A közgazdaság megszabta árak absztrakt játéka
Mintegy sziklák hajigálása, hogy repüljenek,
Míg egy napon fel nem állítana valamilyen egyensúly-szabályt.

Itt-ott egyáltalán nincs semmiféle egyensúly,
Mozog a Föld és a Naprendszer úgyanúgy mozog,
Ezért a nem stabil virtuális világ
Az X pontból átcsúszik a láthatatlan Y-ba.

Ezen a tengelyen, mint egy orsón forog mindenki,
A nem-akarom sokkal aktívabb, mint a vágy,
Hogy a rock and roll-ból ulala-ulala legyen, amikor
Valaki célja, hogy megváltoztassa a pályát.

A vándorlás az egyik kerületből a másikba
Az álmunkban útlevél és vízum nélkül
A tökfesztivál idején, amikor mindenütt
Változatlanul élvezhető a kötetlen szabadság.

Minden lineáris programunk egy nyertem-nyertem
Majd végül egy jaj, elvesztettem – felkiáltás,
Egy komplex, nem lineáris egyenletté változik
Az álom és a vágy porrá lesz a habarcsban.

Az ujjak fékezhetetlen erővel és mérettel remegnek
Újra meg újra visszatérve ide, hogy ússzanak
A kifürkészhetetlen és csillogó forrás-világban.
A “lara lappa” minden nap egy pompás illúzió.

Nincs ott senki ki nem hallotta és nem értené
A szárnyas teremeszek tömeges öngyilkosságát,
Ez ennek az időnek reális folyamata,
Nincs más mód a folytatódáson túl.

Mint a magaslat, versengve emeli az árnyékot,
Akaratlan ugrással a vérben, részegebb
Királyságában a Föld maga is megszédül
És a civilizáció ürülékébe merül.

---

Szerelem

A szerelem nem a Taj Mahalon nyíló rózsa
Két különböző nemű érett személy közötti
Fizikai vonzalom legkegyetlenebb formája,
Mikor a vágyak forrósodnak, mint hőmérőben a higany.

Varázslatos futam a művészi játékban,
A szándék legmagasabb foka a gerjedelem,
Ha fel tudnak jutni a Mount Everestre,
A szerelem könnyen lezuhan a szakadékba.

Ezer kilométereket is megtehetek
Gondolatomban a vándormadarakkal,
Te a metafizikus társalgásban feltárhatod
Az imádságok minden sorát.

Nem tudom megérinteni egész hátamat
Épp úgy, mint a sorsomat és az árnyékomat.
Nem tudom kiinni a bánatodat vagy az örömödet,
Ahogyan a tévedéseidet sem tudom elfogyasztani.

De van egy észrevehetetlen függöny,
Ami hangtalanul visszhangzik, amint átvágja
A teret, amin nem tudunk keresztül menni
A mi szokásos életutunk folyamán.

Még a szádba akarom tenni a diót,
Feltörve a héját és elővéve a vörös csókot.
Amint a kalauz jelez, és széthasítja az eget,
Készítsd már elő az inget, a nadrágot és a fátylat.

Az ujjhegytől a csuklóig gyorsan robog az expressz
Utazz helyette Cadillacon és közben tépd le
A gombokat és oldozd ki az öveket, így eljutsz
A játékban a klasszikus évszázadokba.

A négy vagy hat folyam nagy áradásakor
Sült halak kavarognak és egészben megemésztenek
Az organikus társalgás kibernetikájában
És a “favicol” vegytanában kavarognak a levelek

A szív egy nyakláncon függő tök-medál,
De a kívánság az egy tehervonat
A roskatag Jarian vasútvonalon,
Ami most még jár, de bármikor megállhat.

---

*(Sz. 1958 – bangladeshi költő)

Fordította Dabi István

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ