Keresed a régit:
a múltban megálmodottat,
az elszállt vágyat,
a lerombolt házat.
Lemész az alagsorba, kutatsz.
Érzed a föld szagát:
itt a gyökerek vannak,
itt még átfúj a szellő
a titkos nyílásokon,
s mint selymes ölelés
körülteker, fojtogat,
de csak épp addig, mit a
gyönyör kezdete megenged,
aztán tova siklik a sejtelem.

Állandó mozgásban vagy,
haladsz,
egyedül,
élvezed ezt az utat.
Hallod saját lépteid.

Mostani érzéseid jobbak,
dúsabbak,
de nem társul hozzájuk érintés.

Néha megfordulsz,
visszatekintesz,
azt hiszed követnek,
pedig csak a szíved dobog
a füledben.
Suttog:
lüktető dallam.
harang.

Magaddal viszed
az egyenes úton lefelé,
hol a boltív fényben ragyog.

Forrás: Apám, a program működik