Habár én 23 évvel a trianoni diktátum után születtem, miután megismertem a térképet, úgy 4-5 éves koromban, mindjárt Trianonról is tudomást szereztem. Anyai nagyapám ugyanis Ó-Becséről származott. Az I. világháborúban huszárként szolgált. Amikor leszerelt és az imádott lován éppen hazaérkezett a szülői házba, amikor az ó-becsei kisbíró a főtéren kihirdette, hogy másnap bevonul Becsére is a szerb hadsereg. Nagyapám gyorsan elbúcsúzott a szüleitől, testvéreitől, felugrott a lovára és Budapestig meg sem állt. A nővérével csak 1936-ban találkozott Budapesten, amikor a vallásos világtalálkozóra átengedtek Szerbiából is egy kis magyar csoportot. Utána a családjával 1942-ben találkozott, amikor egy rövid időre Óbecsét is visszacsatolták, majd az unokahúgát csak1960-ban engedték át Magyarországra. Nem sokat mesélt nekem Trianonról, de az a pár szó is mélyen az emlékezetmbe vésődött, annál inkább is, mert én Pestszentlőrincen, szinte az elszakított területeken éltem. A házunk a Kassa utcában állt, az egyik keresztutca a Szatmárnémeti utca volt, a másik a Máramarosszigeti, a velünk párhuzamos utca a Zilah utca, a szomszédos utcák nevei: Ungvár, Munkács, Rozsnyó, Nagybánya, Pozsony stb. A nagynéném a Torda utcában lakott, sok gyerek a Brassó utcai iskolába járt, Sokat sétáltunk a Kolozsvár, később Tarkő utcában, de van ott Fiume utca is. Hiába kerestem ezen utcaneveknek a névadóit a térképen, mert ott csak Kosice, Mukacsevo, Cluj-Napoca, Rijeka, stb.volt.
Otthon a nagyszüleimnek a Magyar Népköztársaság otthon mindig is csak a csonka Magyarország volt.
Talán még megemlíthetek itt két dolgot, ami valamilyen kapcsolatban áll Trianonnal: harmadikosok vagy negyedikesek lehettünk, amikor a földrajz órán megemlítették Jugoszláviát. Én mindjárt elújságoltam a tanítónéninek és az osztálytársaimnak hogy a nagyapám onnan származik, és vannak ott rokonaim. Anyám, amikor délután elmondtam ezt neki, idegesen azonnal berohant az iskolaigazgatóhoz, és kijelentette, hogy a jugoszláviai rokonokkal nem tartjuk a kapcsolatot, és reméli, hogy ezért engem nem helyeznek át egy másik iskolába, ahol senki semmit sem tud rólam.
Rengeteg külföldi ismerősöm, nem egyszer csodálkozva jegyzi meg, hogy a Magyarország környékén élő népek, talán nem normálisak, hogy az angol helyett tömegesen tanulják a magyart (nem tudják, hogy azok született magyarok)
Ezt a Trianon után felszabdalt magyar helyzetet még jobban megértettem, amikor megismerkedtem a feleségemmel, aki a litván fővárosban, Vilniusban. a korábban híres lengyel Wilnoban született és sokáig ott is élt, az apja pedig a Belorusziához csatolt egykor szintén lengyel, Lidából származott. Wilnoról még meg kell említeni azt is, hogy ott áll és működik a Báthory István által alapított híres egyetem, aminek sok neves lengyel művész (pld. Mickiewicz, Moniuszko stb.) volt a hallgatója.