– Hakim, o jasajir – hallotta halványan egy nő hangját. Még nem nyitotta ki a szemét, de a szempillái, szemhéjai megmozdultak, ezért az orvos is közelebb lépett.
– O jasajir – fordult az asszisztensnőjéhez, miközben a beteg pulzusát fogta. – Elbette – mondta, majd a betegágyon fekvő férfi fölé hajolva megszólalt oroszul:
– Откуда вы приехали?
A beteg nem felelt, de most mindkét szemét felnyitotta és meglepetten nézte az idegen arcokat. Kifejezéstelen arcától az első pillanatban még az orvos is visszarettent, de mindjárt vissza is hajolt, és megint oroszul szólalt meg. A beteg, minden erejét összeszedve, és két, lazán lekötött kezével az ágy szélébe kapaszkodva, kissé felemelkedett.
– Men azerbajdzsandzsa anlajiram – mondta.
Az orvos és a nővérek meglepetten néztek rá:
– Ért azerbajdzsániul? – kérdezte az orvos.
– Értek. Már többször is voltam itt – mondta az ágyán fekvő beteg kissé idegenes, de érthető kiejtéssel.
Az orvos és az ápolónők csodálkozva néztek össze.
– Már azt hittük, hogy meghalt – vallotta be őszintén az egyik nő.
– Szívós a szervezetem – mondta a beteg, és próbált még jobban felülni, de visszaesett az ágyra.
– Maradjon nyugton, nagyon súlyosan megsérült – mondta az orvos.
– Mi történt? Semmire sem emlékszem.
– Alaposan összeverték.
– Engem?
– Ki mást, ha maga van itt? – kérdezte megint az előbbi nővér.
– Nem emlékszem – mondta a beteg.
– Ugye, maga Rókafalvi Róbert? – kérdezte az ágyhoz lépő egyenruhás férfi, akiben Róbert nem ismerte fel a rendőrt.
– Az vagyok – mondta meglepetten. – De mit számít ez most? Egyébként hol vagyok?
– Kórházban – mondta az egyik nővér, aki eddig meg sem szólalt
– Kórházban? De hol? – kérdezte ismét idegesen a beteg. – Hiszen én nem kórházba mentem, hanem…
– Igen, vonatra szállt, és el is érte a célját, de másnap megtámadták és leütötték – magyarázta az előbbi nővér.
– De tényleg, hol vagyok?
– Bakuban.
A beteg elgondolkodott. Néhány másodperc múlva megszólalt:
– Igen. Erre már kezdek visszaemlékezni.
Most az orvos lépett az ágyához.
– A feje nem fáj?
– Nem.
– És a gerince?
– Az sem.
– A lába és a keze? – kíváncsiskodott az orvos tovább.
– Semmim sem fáj – felelte ingerülten a beteg. – Engedjenek ki innen, hiszen már tudom, hogy hol vagyok. A nyelvészeti konferenciára jöttem.
– Igen – mondta ismét az orvos. – De egy taxisofőr hozta be ide magát összeverve. Öt napig eszméletlenül feküdt, csak utána nyitotta ki a szemét, de semmit sem látott. Ma szólalt meg először.
– Egy taxisofőr? – kérdezte kissé hitetlenkedve. – És honnan? – tette hozzá alig hallhatóan.
– A Kaszpi-tengerbe benyúló móló végéről. Még jó, hogy nem zuhant bele a vízbe, vagy nem dobták bele – magyarázta az egyik nővér.
A beteg kicsit elgondolkodott, becsukta a szemét, mert még mindig nem értette pontosan, hogy mi is történt vele.
– Hogy hívják? – kérdezte az orvos, bár a kezében tartotta a beteg útlevelét, de bizonyára meg akart róla teljesen bizonyosodni, hogy az illető már magához tért-e, és az emlékezésnek legalább egy kis maradéka észrevehető-e nála.
– Rókafalvi Róbertnek – suttogta a férfi.
– Igaz, ez áll az okmányban is, csupán azt nem tudjuk, hogy kicsoda maga – mondta megint az orvos, miközben az útlevelet lapozgatta. – Az imént azt mondta, hogy valamilyen konferenciára jött.
– Igen, a nyelvészeti konferenciára – mondta már kicsit hangosabban. – És még mindig nem tudom, hogy hogyan is kerültem ide.
– A sofőr sem tudott semmit sem mondani… Csúnyán összeverte valaki, vagy valakik.
A beteg még mindig nem tudott visszaemlékezni a történtekre.
– Most hagyjuk egy kicsit pihenni – fordult az orvos a nővérekhez, majd a beteghez: – Próbáljon meg visszaemlékezni mindenre. Egy-két óra múlva visszajövök. Egyébként a rendőrségről is voltak már itt, de mindig eszméletlen volt. Talán ma délután vagy holnap délelőtt ismét eljönnek, hogy kihallgassák.
– Ha valamire szüksége lenne, csak csengessen, mindjárt jövök – mondta az orosz ápolónő, és mindhárman kimentek a kórteremből.

(Folytatjuk)

1. Skandikamera:
   2020. június 5. 08:34

   „… meglepetten nézte az idegen arcokat. Kifejezéstelen arcától az első pillanatban még az orvos is visszarettent.”

   Hm…

   Hm…