Ez az öntörvényű kölyök-zseni semmibe vette
mint intézményt a poroszos- és minden iskolákat

Amikor Dicio-Sînmartinon át Mureş-Oşorheiről érkezvén
a hollói egyesült papnövendék kóberos szekerével megálltak a Hula-dombon – 1866 júniusa első napjainak valamelyikét írta a naptár –
a nevében is falusi mivoltát őrző város
Balázsfalva ott feküdt a lábaik előtt…
A tizenhatodfél éves kölyök-Shakespeare a Tardini-trupptól ellesett gesztussal deklamálta:
“Kicsi Róma, szívemből üdvözöllek. Köszönöm Istenemnek, amiért segítségemre volt, hogy megláthattalak! “1)
Ám a Kárpáton túli osztrák tartományból, Bukovinából érkező vendéget “Kicsi-Róma” nem olyan fogadtatásban részesíti, mint amilyenre a tanítvány számított
A három három és fél hónap alatt amíg Balázsfalván időzött a bukovinai vándor
leghosszabb ideig Gazsi Laura özvegyasszony albérletét osztotta meg négy diáktárssal
akit a nebulók maguk közt “Ifiasszonynak” (Jensoaie) tituláltak
A jó Aron Pumnul által „feltarisznyált” növendék
történelemből és román irodalomból valamint anyanyelvismeretből
a végzős papnövendékekkel folytatott vitáiban verhetetlen volt… azonban a többi tantárgy…
A küküllei dombok közé zárt Balázsfalván tombolt a nyár a kis privatista diák
tanult amit tanult volt úgy hogy német nyelvű matek- és fizika könyvekkel a hóna alatt
látták jönni-menni a piacon ahol aprópénzen körtét-szilvát vásárolt a péterfalvi kofáktól
de inkább a Nagy-Küküllő habjaiban hűsölt naphosszat a malom alatt az ipoteşti-i
erdei tóban és a Prut vizében elsajátított trükkökkel szórakoztatva hálás közönségét
elvetődött egyszer-kétszer a Hula fölött elterülő Kerektóhoz (Chereteu) is
ám a sivár vízfelület semmiben sem emlékeztette szülőfaluja tündérek-lakta erdei tavára
Költői hírneve megelőzte “Megjött Eminescu…Megjött Eminescu!” adták volt hírül egymásnak megérkezését a papnövendékek a város főterén
(ahol 18 évvel azelőtt Avram Iancu mócai álltak glédában)
ugyanis Iosif Vulcan pesti családi lapja a Familia már lehozta 3-4 versét a főszerkesztő aki költői “keresztapja” is volt a Levélváltás rovatban állandó korrespondenciában állt M. E. költővel… kérte írásait közölte azonnal és párszavas glosszáiban méltatta is azokat…
Ami az iskolai dolgait illeti…hm…hát a magán-diák elkövette azt a taktikai hibát
hogy vizsgára iratkozván nem történelemmel és irodalommal hanem
Homérosz nyelvével az ógöröggel kezdte
(lehet az is hogy az iskola vezetősége állapította meg számára ezt a vizsgarendet)
A vaskalapos buzgóságukban túlhajtott latinista paptanárokat a kopott kaiserrockba öltözött ám nyár közepén is félrecsapott Avram Iancu-s kucsmát viselő galliárd vagabundus költő
nem hatotta meg
Alimpiu Blajánnál az ógörög nyelv tudós professzoránál már az első vizsgáján elhasalt… tovább nem is próbálkozik…
A pénztelen papnövendékekkel együtt megtűrt helyen lakozó idegen a vizsgakudarc után a Kis-Küküllő gázlóján átkelvén áthalad a Szőlők alatt Bábakosara szomszédságában
az Akasztófa-lábnál Váradporondja laposán
a Nagykövek emelkedőjét megmászva végül leül a péterfalvi Falusi erdő szélénél
ahonnan – remélte – beláthat Bukovinája zöld tájaira…
A dombvonulat mögött csak újabb napégette barna dombhátak sorakoztak…
Még aznap eltűnik – búcsú (és iskolai bizonyítvány) nélkül – Balázsfalváról. Aug. 27-28-án ott látták Gyulafehérváron az Astra-gyűlésen éjszaka egy kocsma padlatára leterített gyékényen húzta meg magát A román nemzeti gyűlés munkálatainak lezárultával Búzárbocsárdon bukkan fel ahol a falusi gyermekek – köztük ükapám is – csavargónak vélik és körbecsodálják a végsőkig lerongyolódott mezítlábas furcsa fiatalembert Zsenijére vall hogy mégis szót ért velük és végül össze is barátkozik a kezdetben csúfolkodókkal akik kalap almával meg őszibarackkal “vendégelik meg” az útrakelőt
Két év múlva egy volt balázsfalvi diákkal Bukarestben jönnek össze:
“-Hogy tetszett neked, mi a véleményed Balázsfalváról?
-A szamaras embert (Kenderit – B. Gy.) szerettem, a diákmenzáról.
-És miért éppen a szamaras embert?
-Gyönyörű meséket tudott, és én lenyűgözve hallgattam mindég.”2)
*
1) G. Călinescu közlése in: Viaţa lui Mihail Eminescu, Editura pentru Literatură, 1966. 83.
2) U. o. :90.