Székely Ferenc: Mikor

Mikor lefekszem,
párna helyett
fejem alá gyűröm
a hegyeket,
a Kárpátokat,
a Hargitát ‒
kinyújtott lábbal
megigazítom a völgyben
a folyókat:
a Marost,
a Szamost
a Dunát,
magamhoz ölelem
kéve-országom
karéját,
a búzavetések
pipacs-illatát,
s csendben,
halkan
ágyamhoz csalogatom
az erdélyi fenyvesek
rubinkék
éj-madarát.

Úgy szenderedem el,
hogy álmomban
minden az enyém:
a messzeség:
a múlt,
ittlétünk:
a remény…

(2020. június 4.)