Agli arbori sulle rive greche / Hajnalonta görög partokon

Sto pensando a quella riva ora,
alla di marmo punteggiata riva greca,
dove raccoglievo cocci
di brocche color rosso bruciato,
la mia vista penetrava il mare sino ai fondali
e intorno le mie gambe il branco
di avannotti otto disegnava.
Le donne anziane di solito arrivavano
a quest’ora con le loro biciclette,
cariche, e nuotavano sino all’orizzonte,
gridando una più forte dell’altra,
sino a che la loro voce non giunse a riva  –
dopodiché su coperte colorate
mangiarono formaggio e olive,
il profumo del loro caffè fresco si diffuse
tutt’intorno e un profluvio
di – os e – as piroettavano
e sibilavano senza fine.

Anche adesso è questo che filtra da qualche
parte, come sussurro di sirene invisibili,
dietro le finestre chiuse,
adesso, che si sta evaporando, sta morendo
in un grigiosporco anche quest’inverno.

Fordította: Cikos Ibolja

*

Most arra gondolok,
a márványtüskés görög partra,
hol vörösre égetett
korsó-cserepeket szedegettem,
hol fenékig átláttam a tengert
s halivadékok raja rajzolta
lábam körül a nyolcasokat .
Az idős hölgyek rendszerint
ilyenkor érkeztek biciklijükkel,
felpakolva s beúsztak szinte a látóhatárig
egymást túllicitálva, mig hangjuk
nem érte el a partot –
aztán színes plédeken
sajtot és olajbogyót ettek,
friss kávéjuk illata
terjengett szerte és pörgött,
sziszegett a rengeteg
-osz meg -ász végtelenszer.

Most is ez szivárog valahonnan,
mint láthatatlan szirének suttogása
a zárt ablakok mögé
most, hogy párolog,
piszkosszürkén haldokol ez a tél is.