ablakból figyelem
fűnek serkenését
almafám rügyeit
tulipán kelését

fészeremben egerek
lakodalmat csapnak
nem hatnak vegyszerek
kóros nyavalyáknak

gondoltam megnyesem
akácfáim ágát
égre törésüknek
így vethetném gátját

nézem körtefámat
tüzes halálában
rossz jeleket látok
Nap nyugovásában

duzzog csupasz bokor
mert rá sem pillantottam –
szunnyad az orgona
öli az álomkór

kidugta már fejét
a pünkösdi rózsa
élénk piros színét
máris pazarolja

szebbik rózsafámnak
jól érzem szúrását
ribizkebokornak
rügyepattanását,

űrbe lőné magát
a rakétafenyő
nem fedi fel titkát
mert nem titokszegő,

mit szólhat mindehhez
hársnak nyugodalma
ez az év nem kedvez
nem telik illatra

fekete intésként
elhúz madársereg
fekete intelem
nem lesz idén se meggy

még úgy sem bízhatok
kék szemű szilvában
nem vásik majd fogam
a hasítékába

csodálom imádom
a fenyőcsemetét
növekedésében
nem vesztette eszét

---

(2020 nagycsütörtökön)

Forrás: Hargita Népe, 2020. június 5, Műhely

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ