Dunaság

Három a magyar igazság, ha!
Kevesebb, akkor több…
Ha több, hullámzik a
Haladvány – oda-vissza,
Terjed, mint a korona-
Vírus – országról országra.
Folyékony, velőtrázó i-
Gazság, hogyha ön-
Magát is kiissza? Kérek egy
Pohár vizet, könyöröghet az
Agyonszomjaztatott Duna.
Édes vizű óceán/ok/ múlva…

Határ-talanság

Mi állíthatja meg, foghatja vissza
A trappolva fejlődő világot, melyet
Mindössze – két valóság tart egybe,
És! Szét. Is. A tárgyi és a fogalmi –
Egyensúly, mint! Ecetfamézet –
A keserű nektár… Egyik ország azt
Mondja, aktuálpolitikául, hogy a határ-
Kerítés tárgy. A másik azt, hogy fog-
Alom. Akárcsak a koronavírus, hogy!
A migráns-jövőről most ne is beszéljek.
Kinek lesz tehát igaza – a tárgyi
És fogalmi valóságon innen és túl –
Mindig bölcsen mérlegelő Salamon,
Hogy-
Ha!
A Napóra – időzónásan tikk-takkol…
Kinek, mindenkinek. Miért. Ó, minek.

Lábító

„ A bíró a törvény szája”
(Montesquieu)

A Hatalom hány lábú?
Ha két lába marad,
Tovább léphet. Le-
Léphet. Ha egy se
Marad – kúszik-mászik,
Kígyózik, sziszeg, ám!
A te lábaddal. Tömegek
Lábaival. A nép
Nevében. A nemzet
Nevében. Milliárdnyi
Lábbal. A törvény
Szájával, és! Így
Ébredsz te is, Kafka
Férgeként. Mind-
Összesen száz lábbal.

Forrás: helyorség.ma