Simbiosi senza rime / Rímtelen szimbiózis

Non è più necessario
a risparmiare per alcunché,
mandare qualcuno da qualche parte:
quel ch’è necessario è sufficiente.

Abbiamo accumulato
e dispensato a piene mani,
non è diventato né più, né meno
la simbiosi collaudata.

Non ci studiamo più a vicenda,
se gorgoglia l’acqua, o sotto
i tuoi passi crepita il pavimento,
capisco già, che mi capisci.

Un respiro profondo all’alba
sul tiepido cuscino,
come se sognassi il tuo sogno,
premi le tue labbra sulla mia ferita.

Dal quaderno un foglio riempito,
seme della frutta estirpi,
ma per uscir’ di me,
morire non è sufficiente.

Fordította: Cikos Ibolja
*

Nem kell már
semmire spórolni,
senkit sehova küldeni:
a szükséges épp elég.

Mindent összegyűjöttünk
és adtunk is tovább két kézzel,
nem lett több, sem kevesebb
a bejáratott szimbiózis.

Egymást sem tanuljuk többé,
ha víz csobog, vagy lépted alatt
reccsen a padló,
már értem, hogy értesz.

Egy mély szusszanás hajnalban
a langyos párnán,
mintha álmodat álmodnám,
sebemre szorítod ajkad.

Beírt füzetből lapot,
gyümölcsnek magját kitéped,
de halni nem elég,
hogy belőlem kiléphess.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ