A feszülő ég alatt
rostokol álmosan
falum,sehol egy
lélek
a lámpafények is
csak gyéren hunyorítanak
egy-egy búslakodó
redőny mögül.

Ásítozó házak ódon falai
közül halk
köhincsélések
jelzik az életet.

A kinyílt dohányvirág
izgató illatát
szippantja magába
a koránkelő
takaros menyecske.

Még néhány perc,
s az első harangszóra,
megnyílnak az
árusbazárok, és
elindul a gondoktól
töpörödött, de
dacosan bizakodó
nagykendi ember
az integető
határ felé,
hogy tarisznyájából
elővegye a borral
töltött légelyét,
és azzal köszöntse
az erdő mögül
felbukkanó
virgonc napot.