A kicsi patak

Kevés az olyan falu széles e világban, ahol ne lenne egy kicsi patak. Egy kicsi patak – fűzfákkal, kerek és lapos kövekkel, fürdőző ludakkal, récékkel, apró gyermekekkel, parti csutakokkal, télen havakkal, nyáron habokkal, ősszel falevéllel, nyáron sarjadó füvekkel.
Ezek a kicsi patakok – akár a hőmérők higanyszála – örökké jeleznek valamit. Jelzik az évszakok változását, az időjárás fordulását, hírt hoznak s visznek szakadatlan, úgy mennek végig az apró falvakon.
Leginkább ilyenkor, tavasszal szeretem nézni a szép kicsi patakokat… Tavasszal, amikor bővizűek, jönnek jókedvűen, locsogva-csobogva, hozzák a legfrissebb híreket, amelyek szerint sarjad a bürök, növéshez fogott a bodza, a martilapi, s a visszatért madarak is köszörülik a torkukat. Ezekért a friss és jó hírekért szeretem leginkább a kicsi patakokat. Mert ezekben a hírekben az örökkévalóság hangulata vibrál.

Forrás: Új Élet, 1978/8. szám