Az orosztanárok (mint én is) diplomája ’orosz nyelv és irodalom’ oktatására jogosítja föl az illetőt, különösen, ha tudományegyetemen kapta azt (nem pedfőn). Szerettem a szakomat, elég jól meg is tanultam mind a nyelvészeti mind az irodalmi részt – de jó ötven év elmúltával úgy veszem észre, sokminden kiesett már az emlékezetemből…
A műfordításokkal foglalkozó ’Magyarul Bábelban’ portálon a minap véletlenül ráfutottam Majkovra (Apollon Nyikolajevicsra) – s az lett az egyik ürügy a tanulmányozására, hogy Gergely Ágnes fordította le néhány versét (egy orosz irodalmi antológiába). G. Á. oroszból (és spanyolból) készült fordításaira mindig nagy figyelmet fordítottam (mindegyik kiváló fordítás!). Amúgy szinte semmire sem emlékszem Majkov mesterre egyetemi tanulmányaimból. Pedig egyenrangú félként létezett és alkotott olyan kortársaival, mint Nyekraszov, Turgenyev, Gogol vagy Dosztojevszkij… De nem volt ’trendi’ költője a hruscsovi-brezsnyevi Szovjetuniónak – én pedig abban a korszakban voltam ’oroszos’, és inkább Majakovszkijjal foglalkoztunk, semmint Majkovval… Ráadásul népies /pán-/szlavofil volt, kissé royalista meg ortodox…és klasszicista/görög-római kultúrember… Kiemelendő, hogy az orosz kultúra bölcsőjét is ringatgatta…
Tulajdonképpen ez volt a fő ürügyem, hogy megismerkedjek valamennyire költészetével: még egyetemista koromban kezdtem el foglalkozni az (ős- és régi) eposzokkal, rengeteg ilyent olvastam el, köztük pl. a Spanyol Cid-éneket (El Cantar del mío Cid), melynek akkor még nem volt magyar fordítása – évfolyamtársamat, az akkor már szárnyát bontogató Utassy Dzsót próbáltam rávenni, hogy csináljuk meg ketten a magyar változatot (de a túl fegyelmezett műfordítói munka mindkettőnktől távol állt, így a sör melletti vad tervezgetéseken nemigen jutottunk túl). Az orosz középkori eposznak ráadásul már volt egy – kiváló – fordítása , Képes Géza tollából, így azt nem próbáltam újrafordítani, csupán olvasgattam, ’eredetiben’ – ami amúgy is kötelező volt az orosz irodalom leendő tanárai számára… Izgalmas volt a középkori orosz nyelvemlék forgatása – szinte semmit sem értettem belőle szótár nélkül, pedig jó oroszos, jó tolmács voltam már… És én már egy modernizált szöveget olvasgattam: az oroszok sem értik az ’originál’ – XI. sz. végi – szöveget; Majkov viszont annyira beleszeretett, hogy négy évet szánt rá, hogy átültesse modern orosz nyelvre az ’Ének Igor hadáról’ (Szlovo o polku Igoreve) krónikát – s az íly módon az orosz irodalom szerves részévé válhatott. Sőt: az orosz kultúráévá is: Borogyin Igor hercege enélkül nem jöhetett volna létre…
Gergely Ágnes is nyelvtanár: diplomája ’angol nyelv és irodalom’ oktatására jogosítja föl. Az angolt csodálatosan szépen megtanulta – több, mint ’perfektül’. Úgy tud magyarul, ahogyan egy költőnk (egy műfordítónak) tudnia kell. És úgy tud angolul, ahogyan egy költő-műfordítónak tudnia kell. Más nyelveken is tud – nem ezen a szinten. Franciául beszél, olvas. Oroszul elboldogul – közös munkahelyünkön egy ideig – kérésére – segítettem föleleveníteni gazdag orosz nyelvi emlékeit. A mű-fordításban saját ’fegyelmi szabályzata’ alapján jár el: általában csak olyan nyelvről fordít, melyet jól tud (angol – brit, amerikai és ’gyarmati’); az általa nem annyira ismert nyelveket ’költőileg’ igyekszik kicsit magáévá tenni (pl. fennhangon olvasva, hogy érezze ritmust – így teszi a franciával, az orosszal, a spanyollal); ha teljesen nyersfordításra hagyatkozik, akkor ’fülhallás után’ próbálja a nyelvet megérezni (így fordított pl. héberből izraeli verseket). Gergely Ágnes néhány szép verset oroszból is lefordított (az interneten összesen négyet találtam) – kiemelendő Joszif Brodszkij nagyverse, az Elégia John Donne-ért. Csatolok Majkov-fordításaiból is egyet.