Igen, voltam már úgy, hogy leültem és elkezdtem írni egy színdarabot. A színdarabomat! Természetesen az új időkről, a mi időnkről, mert őszintén szólva semmi kedvem a nagy történelmi igazságok újraértékeléséhez. Azt hiszem, senkit nem érdekelnek az idő szövetéről lefejtett igazságok, akár veszi a fáradságot a szerző, hogy újraértékelje, akár nem,s ezért aztán változatlanok száz, ötszáz vagy ötezer éve. Egy percig tűnődtem, össze kellene írnom a szereplőket, mert az alaptörténet már megvolt bennem, csak korunk hőseit kellett kiválogatnom a népség-papság-katonaságból. Még nem döntöttem el, megjárassam-e a főszereplővel, aki még címszereplő is lehet, az idegenlégiót vagy mondjuk Amerikát.
Egy, a húszas éveinek végén járó fiatal, nőtlen férfi bármire képes. Nemcsak egy színdarabban, hanem az életben is. Mindkettő eléggé egzotikus epizód lenne, bár Amerikába kijutni nem kunszt, néhány száz euróval az ember már repülőre ülhet. De ha nem utaztatom se baj, itthon is érvényesül, ha van egy kis esze. Márpedig neki nagy van, ez abból is látszik, hogy első befektetése egy láncfűrész volt, és mire a szülőfaluja fölötti dombról eltüntette az erdőt, már Udvarhelyszék jobb vállalkozói között találjuk. S minél kopárabb a vidék, annál gazdagabb ő. Természetesen nem feledkezik meg fajtájáról, s hogy honnan indult, deszkát ad a leromlott templom javítására, fél tucat tehetséges gyerek iskoláztatását segíti. Megvan tehát a vállalkozó árnyékrajza, mellette ott látni a lányt, akit mondjuk Belindának vagy Nutríciának hívnak. Akár fotómodell is lehetne, olyan szép. Már megnyerte egy borvidék, továbbá egy kisiparos egylet és egy turisztikai irodalánc szépségkirálynői címét, adottságait bőven kamatoztatná, és ő is szülőföldje javára. Színésznő szeretne lenni, akinek későbbi nagybetűs életrajzában már az első bekezdésben olvasni a szülőfalu nevét, amely őt a világnak adta. Jómúltkor majdnem lelépett egy rendezővel, de még idejében meggondolta magát, és a világot jelentő deszkákat akkor cserélte a Hargita fenyves erdő fáiból kitermelt deszkákra. Különben is a rendezőről kiderült, hogy közönséges strici, aki már nem egy lányt közvetített ki a kontinens nagyvárosainak piroslámpás negyedeibe. Lány marad, mert jókora vigaszdíjat kap plusz egy égőpiros sportkocsit, kis, barátságos házat bérelnek neki a város csendes negyedében. A két nő (feleség, szerető) között a táv légvonalban öt kilométer. A báty politikus, vagy annak képzeli magát. Ilyen szövegei vannak: ameddig a hatalom mellett vagyunk, mindig csurran valami. S mi mindig a hatalmon levő hatalom mellett vagyunk. A darabban megjelenik továbbá egy anafos (román műszóval: antifraudás), akinek közreműködése okán mehet tudományos munkát írni a börtönbe. De ez majd csak később, amikor belekeveredik egy közbeszerzési csalásba, és ő húzza a rövidebbet. Míg nem felejtem, színre lép egy rendőr is gumitalpú cipőjében, aki magyar ugyan (neve, vallása, mindene), mégis eléggé töri anyanyelvét. Ezt tették velem a rendőroskolában Campinán. Bevallása szerint egyperceseket ír szabad idejében. Nem döntöttem el, hogy korrumpálható-e vagy sem, ezzel csak azt mondom, nem dolgoztam ki a karaktert, egyelőre még nincsenek sem jó, sem pedig rossz tulajdonságai. Aztán megjelenik egy asszony is, főkönyvelő, az volt legalábbis, de egy piramisjáték, az is lehet, a svájci bankszektor bebuktatta, mert felszedett egy csomó adósságot, és el kellett menekülnie a városból. A nő a bukaresti alvilágba került, egy udvarhelyi ott látta, de nem akarta megszólítani, a Ferentari-on árulta magát. Ilyen dolgok foglalkoztattak a még belátható múltban. S ha egyszer drámaíró leszek, hát csak mert ismerősök és ismeretlenek történeteit írom meg, szemernyi változtatás nélkül, még ha mint mondani szokás, minden egyezés a véletlen műve is.