Keszthelyi György: Két vers

Lehetőségek

sínek vezetnek az ócskapiachoz
ha megveszed a perui szalmakalapot
hazaviheted eldorádó kincsét
ha megveszed a zöld trapéznadrágot
este twistelhetsz a fások klubjában
ha megveszed a csipkés szemfedőt
reggel fohászkodhatsz a ferenceseknél


Alamizsnaosztás

Tűz! – ordított, valahogy így,
röviden.
Karja lecsapódott,
mint eszement sorompó.
Kaszárnyatangó.
(valaki hirtelen Úrrá változott).
Ráncosodik a kutyák pofája,
századok múlnak – ó, inkvizíció!
Ó, időszerűségek szabadalmazása!
Voltál már újszülött
testben, lélekben,
papíron, verbálisan?
Igenis! – jelentem.
Asszony lettél, néha ember is,
holdról alácsüngő fordított piramis.
De vénülsz mégis, mint a laza test
vonalát szabályszerűen követő
kórházkerti pad.
Ilyen a hűs patak, amikor apad.
Nem kényszerűség, csak elvárt átmenet,
rendje a már megállapítottnak, mint
acélvonalak cseréje. Húzd fel a sorompót!
Van itt minden, az írások szerint:
száraz kenyér, penészes kompót,
egyetek, igyatok, nesztek…
alamizsnát osztok
atyáknak, isteneknek.

A szerző grafikája

2020. június 13.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights