Bizonyítékul a kötet fülszövegét idézzük, amely önmagáért beszél:

„Körbekacagtam a kultúrát, legalábbis, amennyit belátok belőle. Két hónapig mást se tettem, mint azon szórakoztam, hogy milyen manírokat fedezek fel versekben, regényekben, novellákban, drámákban, mesékben, slágerekben, életvezetési tanácsokban.

Kicsit hahotáztam, kicsit gonoszkodtam: felpróbáltam bizonyos ruhákat, és élveztem, hogy nem jók nekem. De talán magamra is szabtam őket, amennyire tudtam.

Mivel ezeket a paródiákat a Facebookon közöltem, eleve mindenkinek szántam ennek a kötetnek az anyagát. Úgy tűnt, sokan élvezték, és csak remélni tudom, hogy a könyvet is megveszik, főleg, mert van néhány szövegkarikatúra, ami itt jelenik meg először. * Demény Péter”

Örvendetes, hogy ennek a vírusos kalandnak nem csak online nyomai maradtak, de a Gutenberg-galaxis is beszállt a játékba, így hosszú távon is szembenézhetünk mindazzal, amit a szerző félig kacagva, félig malíciózusan rólunk, olvasmányainkról és irodalmi divatjainkról őszintén elmondott.
A kötet élén – meglepetés! – még Mikes Kelement is megszólaltatja a karantén ügyében.
Köszönjük, Demény Péter! (CsG)

Mikesesen

Édes néném, ha látná, mit élünk meg mink, nem aggódna oly igen, hogy a tiltott csíki sör-e az igazi, vagy az igazi-e a tiltott, vagy az igazi ti tott, vagy a tiltott igazi az igazi. Elkeveredtem a sörök erdejében, de csak azt szeretném mondani, hogy ez a korona úgy lecsapott ránk, hogy az még a legszentebb koronának is díszére válna. Még a Basszán defterdár se tudja, mit tegyen, pedig annak nem szoktak aggályai lenni, a múltkor is úgy lenyisszantotta három menekült fejét, hogy az enyém is belefájdult bele. Az egyik rendeletével kihirdetteti, hogy maszkkal kell járni, közben az ő udvartartásában mindenki maszk talán.
Én csak azt nem tudom, hogy a török férfiak mit kezdenek a számtalan feleségeikkel ebben a nagy járványban. Már teljesen együttérzek vélek, holott a sok feleség nem való keresztény embernek, legalábbis a Szentírás szerint. Mert hát két méter távolságból még csókot sem lehet adni, egyéb gyönyörűségekről nem is szólván, már ahogy emlékszem még a kuruc táborokból ezekre az ugyanvalóst élményekre.
Kedves néném, most elbúcsúzom, mert a nagyságos fejedelem is éppeg ezen az íróasztalon írja az ő confessióit, mik hogy mennyivel érdekesebbek az enyimeknél, azt ön is megjudiciálhatja. Remélje kéd, hogy túlélem az epidémiát, és mutatunk mi székely fügét a koronának! Már tudniillik ennek, másra módunk nem lévén.