Kölcsönsorok: Mihai Eminescu

Ha… / Şi dacă

Ha dobol ablaküvegen
A szél borzolta nyárfa,
Úgy érzem, itt vagy, idebenn
Újra szívembe zárva.

Ha csillagfény a tóba hull,
S a mélyét beragyogja,
Úgy érzem, lelkem felvidul,
És szertefoszlik gondja.

Ha sűrű felleg elhalad,
És hold kel tündökölve,
Tudom: emléked megmarad
Örökre, mindörökre.

Şi dacă ramuri bat în geam
Şi se cutremur plopii,
E ca în minte să te am
Şi-ncet să te apropii.

Şi dacă stele bat în lac
Adâncu-i luminându-l,
E ca durerea mea s-o-mpac
Înseninându-mi gândul.

Şi dacă norii deşi se duc
De iese-n luciu luna,
E ca aminte să-mi aduc
De tine-ntotdeauna.

Hogy a szerelem kínjával
Beteg szívem megenyhítsem,
Hívtam álmomban, hogy jönne
Kamadéva, hindu isten.

És ő jött, a büszke gyermek,
Lovagolva papagáján,
Hitegető mosoly virul
Gyönyörűszép korall-száján.

Szárnya rebben, tegezében
Nyílvesszőit őrzi sorban,
Csupa mérgezett virág mind,
S bölcsőjük a Gangesz folyam.

És akkor egy virágnyíllal
Bús szívemet átnyilazta,
Azóta én minden éjjel
Sírok ébren, fölriadva.

Mérgezett virágnyilával
Eljött, hogy a váram víja
A szétfoszlott illúziók
És a tiszta kék ég fia.

Cu durerile iubirii
Voind sufletu-mi să-l vindic,
L-am chemat în somn pe Kama –
Kamadeva, zeul indic.

El veni, copilul mândru,
Călărind pe-un papagal,
Având zâmbetul făţarnic
Pe-a lui buze de coral.

Aripi are, iar în tolbă-i
El păstrează, ca săgeţi,
Numai flori înveninate
De la Gangele măreţ.

Puse-o floare-atunci-n arcu-i,
Mă lovi cu ea în piept,
Şi de-atunci în orice noapte
Plâng pe patul meu deştept…

Cu săgeata-i otrăvită
A sosit ca să mă certe
Fiul cerului albastru
Şi-al iluziei deşerte.

(Bartha György fordításai)

2020. június 14.