Zsíros kenyér

Nem tudom, van-e a világon egyszerűbb s egyben nagyszerűbb ennivaló, mint egy jókora zsíros kenyér… Könnyen meglehet, hogy nincs. . Egyszerűbb azét nincs, mert csak le kell vágni egy szelet kenyeret, bekenni zsírral, megsózni, mondjuk megpaprikázni, s már kész is. Nem kell hozzá semmi szakértelem, csak kenyér, zsír és jó étvágy. Nagyszerűbb pedig azért nincs, mert még a finnyás gyermekek is szeretik.. Különösen azért szeretik, mert asztalhoz ülni sem kell, fogja az ember a zsíros kenyeret, s mehet véle játszani. Ha kedve tartja. A zsíros kenyér elköltéséhez ugyanis egy jó adag szabadság is jár. Nem úgy, mint a levesekhez, vagy a spenóthoz, vagy a murokfőzelékhez, amelyek elfogyasztása valósággal kényszeríti a gyermeket, hogy asztalhoz üljön, kanalat, villát, kést vegyen a kezébe, arról nem is beszélve, hogy az asztal mellett viselkedni is kell. A zsíros kenyér nem követeli meg a viselkedést, egyáltalán semmit sem követel, hanem egyszerűen van. Ez benne a szeretni való. A zsíros kenyeret játék közben le lehet tenni egy kőre vagy a fűre, nem kell hozá különösebb felügyelet. A zsíros kenyér nem akar több lenni, mint ami: zsíros kenyér.
Azt hiszem, az egyszerűség és a nagyszerűség egyik legkifejezőbb jelképe lehetne a zsíros kenyér.

Forrás: Új Élet, 1978/14. szám