Költők az árnyékos oldalról: Csávossy György
1.
(Sz. 1925, Temesvár- mh. 2015, Nagyvárad) költő, színműíró. Temesvári iskolai tanulmányai után a kolozsvári mezőgazdasági főiskolán végez, mezőgazdasági középiskolákban tanított, Csombordról ment nyugdíjba, európai hírű borász. 1955-től jelennek meg versei, vígjátékai. Főbb kötetei: Fütyürészve (1962, Forrás), Gondolatok a bortékában (esszék, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár), 1994; Erdélyi Requiem (versek, Pro Agr. Hungariae Alap, Gödöllő), 1995; Ilyenkor ősszel (versek, Gazda kiadó, Kolozsvár), 2000; A bor dicsérete (válogatás a 80 éves szerző munkáiból, Mentor Kiadó, Marosvásárhely), 2005; Hervadás havában (versek, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad), 2006. A romániai magyar civil társadalom egyik prominens személyisége volt.
2.
Verseiből néhány:
KÖZJÁTÉK
Zene. Európa-kupa döntő.
A pohár félig. Félrecsúszott
az alkony is a hegyek vállán,
mint viseltes öltönyt, kifordít
az emlékezés egy-két régi
állott illatú képet,
a nosztalgia betelt árok,
bandzsítanak fehér virágok,
megtűrtjeim a bazsarózsák,
elmúlt szerelmek elvarázsolt
testei, várják, hogy lemossák
Pilátus-esők szirmaik,
hiába olvasok most bármit,
sem más, sem bölcsebb nem leszek,
ha tudnám, hol a vég, a kezdet,
arcomhoz vonnám kezedet
és mint a halál, mint a hívő,
ki mindent tud, törvényt és tórát,
megfordítanám a homokórát
a megíratlan lap előtt.
(1989)
CSORDAKÚT
Vályú. Szürkéllő rostok rajza,
mint izzadt ágnak fürtjei,
két pánt között
arasznyi tér
a végtelen űrt tükrözi.
Hány mohó száj, kószáló pára,
jégmázas csönd, keréknyom vége
járt századokkal lopva, kúszva
kíváncsi erdőn vendégségbe.
Tikkadt galamb keresztárnyéka,
bárányok, borjak boldog, néma
merülő orra,
s az éj moháján szerelem,
felejthetetlen barna láng,
a ringó őz, a gidaszem.
Megőriz mindent,
s mindent felejt,
mely pillantásán tovalejt.
A színek tiszta tükre lenne…
bakancsot mosnak olykor benne.
(1992)
JÁTÉK
Mint régi holland metszeten
az alkony vörös eceten
avul az égbolt szegletén,
én szemlélem, s megélem én
merengve minden csepp tükrén.
Merengek a múlt játékán.
Játék volt életre-halálra
a tréfaszó, s mosoly halála,
a kézfogás, a kedves csókja,
az otthonvesztés jobb kéz csonkja.
Játék volt?
Csalás volt minden, vagy csak látszat
az édenkert, s bolond káprázat
virág szeme, világnak szíve,
a gyermekkor szivárványíve.
Játék volt, álom.
S most sorsom kispadján megülve,
üres kezem eresztve ölbe
mosolygok, mint a gazdagok,
hogy holnap ismét ballagok
a játszótérre.
Pedig már közeleg az éjjel,
s minek is néznék későn széjjel
játék volt minden, szesz csodája,
oly ködös, mint a sír homálya,
hát játszunk még, már halkan, szépen,
játékszerek Isten kezében.
A MAGURÁN
Fiamnak
Sárgul a zöld az augusztusi tűzben.
Csavargó szél csiklandozza
borzos tőkék emlőit –
alattunk,
párás légben, verejtékben
piheg a város.
Itt, a szőlőtaláros
Magura csillámpaláján,
az erdélyi édenkert hajdani
érintetlensége,
fű, fa virág,
fénykarikák,
rigó, pele,
orgonáknak szívlevele,
szilvaillat, érő alma
ádámcsábító hatalma
lipve-lopva
elzsongítja
fáradt idegrendszerünk.
Olykor, olykor összeverünk
egy-egy csuprot, poharat…
Búcsúztatja a nyarat
már a szajkó hangoskodó pinceajtó
szabadítja fel a szellem
sebességkorlátozással
szelídített szárnyait.
Ülünk csendben, bágyadt csendben…
A lassan szürkülő
csillagszirmos kupola alatt
türelmesen várjuk
mi, Erdély pinceremetéi,
mikor,
hány óraütés,
hány meddő fohász után
emelkedik ide
a történelem dagályával,
mentők hajóharangjával,
vagy bár, mint világító bója
a megálmodott,
hozzánk hűtlen
Európa.
2000. augusztus
Még több vers a Költők az árnyékos oldalról portálon
3.
Kiadói ismertető Csávossy György István, a költő fia 2020 áprilisában megjelent verskötetéről (Apám könyve, Ab Art Kiadó):
„Ha egy borász lelkéből egy napon buzogni kezdenek a versek, biztosan mondható, hogy mindig is ott szorongtak valahol, talán egymás hegyén-hátán, értek-érlelődtek, és eljött az ideje, hogy felszínre törjenek. Olyan ez, akárcsak a bor érésének folyamata a letisztulásig, amikor végre a pohárban csilloghat a zamatos, tiszta nedű, borszakértők és borkedvelők igaz gyönyörűségére. Csávossy György István kötetének versei őszinte érzelmektől áthatottak, ihletőik az emlékek, a szeretett és tisztelt szülők elvesztésének fájdalma, a szőlőtermesztés, a borkészítés, a bor szeretete, az igazi emberi értékek megőrzésének reménye, az ifjúkori évek vagánysága és sérelmei, az Erdélyhez való ragaszkodás, az életigenlés, az istenhit. A verseket átható nosztalgia, drámaiság, lázadás, nyugtalanság, töprengés, jókedv vagy akár a játékosság magával ragadja az olvasót, a stílus változatossága, képszerűsége, élénksége könnyen befogadhatóvá teszi Csávossy sorait. S hogy mi a lényeg? A költő Epitaphium c. versében meglepően egyszerű és igaz választ kapunk erre a kérdésre:
„Elmúlás nincs, csak átmenet. Ahogy hópihe éltet sereg
rügybe rejtett szőlőszemet; ahogy lehulló szőlőlevél
a földön új életre kél, ajándékba kínálva magát;
mit éltében összegyűjtött, örökösének adja át.”
Pusztai Péter rajza
2020. december 23. 10:31
Tisztelt uraim!
Véletlenül akadtam rá internetes oldalukra, ahol „Költők az árnyékos oldalról: Csávossy György” cím alatt édesapám, Csávossy György írói munkásságát méltatják néhány verse kíséretében.
Enyhén meglepődtem, hogy a cikk befejező soraiban apám „posztumusz köteteként” említik nemrég megjelent „Apám könyve” c. verseskötetemet…
Üdvözlettel,
Csávossy György István
2020. december 23. 14:38
Tisztelt Csávossy György István!
Sajnálatos félreértésről van szó a szerkesztő részéről, igyekeztem azon melegében jóvá tenni mulasztásomat, javítottam. Köszönöm kiigazítását, jelentkezését. (CsG)