Leány az úton

Aki Sepsiszentgyörgy és Tusnád között utazik gépkocsival, ezekben a napokban minden bizonnyal találkozik egy lánnyal, akit Császár Erzsébetnek hívnak. Ő ugyanis ott áll minden nap az úton, és integet az autósoknak. Sietek tisztázni egy dolgot: ez a lány nem azért áll az úton és integet, mert utazni akar valahová. Neki az a jelenlegi foglalkozása, hogy ott álljon és integessen. A forgalmat irányítja Császár Erzsébet, mert épp javítják az utat, és hol itt, hol ott szükség van arra, hogy jelezze, kinek van elsőbbsége, s egyáltalán, miképpen kell ilyen helyen közlekedni.
Erzsike messziről jól látható egyenruhát és biztonsági sisakot visel, de azért magával hordja a nagy karimájú szalmakalapot is. Mert forró a nyár, időnként megcsappan a forgalom, s olyankor legjobb a szalmakalap.
Mondanom sem kell, hogy amikor itt jártam, engem is megállított a forgalom őre. S ha már megálltam, gondoltam, le is fényképezem Császár Erzsikét. Ritkán látni ugyanis leányt az úton, akinek épp ott van a munkahelye. Még azt is megkérdeztem: szeret-e egyáltalán örökké úton lenni – de nem utazni. Azt mondta, igen. Ha nem is utazik, látja az utazókat. Úgy dolgozik, hogy közben találgatja, ki merre megy, munkába-e vagy s kék tenger felé. Ez az ő mellék-szórakozása.

Forrás: Új Élet, 1978/16. szám.