Nászta Katalin: Gréti, Gréti…
(Nagy Anna festménye alá)
Gréti, Gréti mondanám
én butácska kisbabám
miről álmodsz, tekinteted
hová merül oly merengőn
múlt ködébe burkolózva
két kezed öledbe ejtve
székeden a távolt lesve
mire vársz? talán az estre?
fényes arcod, hogy belepje
álmod beteljesületlen?
nézz ki függönyöd mögül
körülötted gomolyog a nyár!