Fájdalom nélkül tör elő,
még mielőtt leválnék
az álmok emlőjéről –
nem a koponya varratain,
nem pállott fogalmak gőzeként
süvít fel, hanem egyenesen
a mellkasom cellájából,
hangtalan feszíti szét szegycsontomat
s csöppen a fehér lapra,
mint ártatlan gyermek könnye,
ha kezéből szétrebben
a lenge pitypangpille.

Utána már nem érzem,
mint omlik rám véres-alvadtan
a világ mocska
és nem fáj, ha átjár
– kés rozsdás vasa –
az emberi durvaság,
napestig szól bennem,
mint vér melege kering
a vers gondonka-hangja.

1. Nászta Katalin:
   2020. június 19. 03:32

   Gratulálok. Ez igazán szép vers.

2. B.Tomos Hajnal:
   2020. június 19. 07:24

   Köszönöm, Kati.

3. Romhanyi Mezei Maria:
   2020. június 19. 08:38

   Gratulálok!!!

4. B.Tomos Hajnal:
   2020. június 19. 08:53

   Köszönöm szépen, kedves Romhanyi Mezei Mária.