ÍRÓK A NEMZETKÖZI VÁSÁRON

Mottó: Mondd meg, mi érdekel, és én megmondom, ki vagy.

Molnár Ferenc egyenest arra a teraszra sietett, ahol a műkőtermékeket állították ki. Nagy érdeklődéssel nézte az építőkockákat, amelyekből állítólag egy egész házat lehet csinálni. Kijelentette, hogy ha ugyanezen kockákat ő rakná össze, ő száz házat tudna csinálni vele. Száz telt házat. En suite.
Kosztolányi Dezső az illatszer-gyárosok osztályán tartózkodott feltűnő kedvteléssel. Lehunyt szemmel, remegő orrcimpákkal simogatta végig a parfőmök gazdag változatait, majd zokogva panaszkodott, hogy gyermekkorának az volt legnagyobb szomorúsága, hogy kedvenc virága a kelvirág volt, és a kelvirágnak nincs szaga.
És ha már van szaga, akkor baj van a kelvirággal. Ez volt a kisgyermek legfájóbb panasza.
Szomory Dezső a művirágok kiállítását nézegette gyönyörködve, és azok gyártási módszere iránt érdeklődött. Különösen azt szerette volna tudni, hogy honnan veszik ezeket a színeket, amelyekkel e művirágokat úgy tudják befesteni, hogy egyáltalán ne hasonlítsanak a természethez.
Szép Ernő a gyermekjátékok között ácsorgott órák hosszat. Mikor meglátta azt a kis gumi-hólyagot, amely tartós belefúvás által gömbbé fejleszthető, tágra nyitott szemmel, álmélkodva rebegte:
— Csodálatos!…
Babits Mihály tétovázás nélkül a görög-pavillonba ment. Vett egy üveg görög-bort, kinyittatta, kért hozzá egy poharat, és rögtön elkezdte lefordítani magyarra.
Karinthy Frigyes az Első Magyar Csavargyár gyártmányait nézegette figyelmesen. Mikor megmutattak neki egy csavart, amely percenként háromezer-ötszázat fordul, elismeréssel kiáltott föl:
— Teringette! Ez még nálam is fordulatosabb!
Herczeg Ferenc nem jött el személyesen a kiállításra, maga helyett csak a titkárját küldte el. Aztán írt róla egy cikket.
Én pedig — amint tetszik látni — az egész vásáron azt néztem, hogy hol lehetne itt egy pompás konferansz-témát találni.
És íme, találtam is.

Nagy Endre
Színházi Élet, 1930/21