vak hajnalok madárhangokkal
„midőn ezt írtam, tiszta volt az ég”
tudósít a költő az időjárásról
rögzít az idő falára

ha az gumilabda lenne
kipotyognánk a résein
miket az írók odavéstek

haszontalan nappalok, fiam
körbejárnak – örökké mintha

megihlettél mikor írtál szavamra

tartod-e annyira fontosnak magad
hogy megírd, mit gondolsz erről arról
pedig teheted, mióta súlyvesztetten
ömlenek, áradnak mindenhonnan
olyan mindegy mit vélsz
csak hallatod hangod, mint reggel a madarak
örömükben, hogy csicseregni tudnak

nem érdekel egy ideje
átütött rajta természete
állhatatlan lett, illékony
mindig-darázs, új virágra
begyűjtött élményeit nem hozza
csak enni-inni jár haza

a remény tart még egy darabig
ha változás lenne tájékain –
fogyóban, bevallom, türelmem
kit nem érdeklek, az engem se
hiába mondja, csak írj

ha napi penzum lenne
rég abbahagytam volna
magamnak írok, mintha Istennek
ő, tudom, mind elolvassa

2020-06-16