Székedi Ferenc: Deák Ferenc Pegazusa

Kétségtelen, általában a romániai és szűkebb körben az erdélyi magyar irodalomtörténetben a Kriterion Könyvkiadónak meg van a maga mítosza. És hogy ez így történt, abban nagy a szerepe nemcsak a tartalomnak, a bölcs és kiegyensúlyozott, az értékmegőrző és értékteremtő kiadói politikának, hanem a formának is. A megjelenő könyvek szép és ízléses külalakjának, a könnyen olvashatóságnak, a jellegzetes emblémának, a nyitott könyvet formázó Pegazusnak, a könyvszárnyú mitikus paripának, amely ideig-óráig az olvasót is magával röpíthette a két görögországi hegyre, a Parnasszusra és a Helikonra, a szépség és a művészetek eszményi színhelyeire, a múzsák társaságába.

Ahhoz, hogy ez így legyen, abban kivételes érdemei voltak nemcsak a kiadóvezető Domokos Gézának, hanem Deák Ferenc könyvtervező grafikusművésznek is, aki ha még közöttünk lenne, a napokban töltötte volna be 85. életévét. És természetesen annak a műszaki-nyomdai személyzetnek, mindenekelőtt Bálint Lajos műszaki szerkesztőnek, aki szintén már végleg elhagyta kolozsvári otthonát, és aki gyakorlatilag is kivitelezte a grafikusi elképzeléseket.

Deák Ferenc grafikus a Kriterion kolozsvári műhelyében. Fotó: Csomafáy Ferenc

Úgy hozta a sors, hogy 2005 júniusában, tizenöt esztendővel ezelőtt, a Kriterion Alapítvány vezetőségi tagjaként, jelen lehettem azon a szerény ünnepségen, amelyen az akkor hetven esztendős Deák Ferenc méltó elismerést, Kriterion Emlékjelt kapott, és amelyen a három nagyszerű ember újból találkozott, megosztva közös emlékeiket, gondolataikat, amelyek természetesen ezúttal is a könyvek, jórészt a múlt, de jövőbeli, huszonegyedik századi sorsuk körül forogtak. De a jelenről és a jövőről beszélve, azt hiszem, létezik egy olyan könyv, amelyet manapság is, a gombamód szaporodó kiadóknak és kiadványszerkesztőknek, a számítógépek korlátlan lehetőségeinek a birtokában is, gyakrabban kellenne forgatniuk. Ez pedig nem más, mint Deák Ferencnek a Betű és rajz című könyve, amely 1988-ban jelent meg és azóta is rendhagyónak számít a maga nemében, hiszen a tipográfus és illusztrátor mesterségről még senki nem írt ilyen bensőségesen, nem az elemző, hanem a teremtő-alkotó ember szemszögéből. Görög művészet, szó- és iniciálé-író szerzetesek, Picasso és Matisse, Miro és Vasarelly gondolatai találkoznak abban a folyamatban, amikor a gondolat szavakká, jobban mondva a szavak írott képévé változik. Deák Ferencnek ez a kötete nyugodtan nevezhető valamennyi könyvtervező bibliájának, hiszen olyan őszintén, olyan hitelesen és olyan meggyőzően vall benne a betű és a rajz kapcsolatáról, az alkotás, a teremtés folyamatáról, hogy a szakmai meglátásokon túl már maga az olvasása, vagy újraolvasása is mindig friss és maradandó élmény.

Domokos Géza Igevár címmel megírta Kriterion-visszaemlékezéseit, Deák Ferenc sajnos ezt már nem tehette meg. Mindkettőjük példája azonban azt bizonyítja, volt, van és lesz valami ezen a világon, amit sem vírussal, sem bármiféle műszaki és információs bravúrral, sem közhelyes politikai szólamokkal nem lehet letörni. És ez nem más, mint az emberi alkotókészség, a lélek érzékenysége, a szellem nyitottsága, amelyek voltaképpen annak a rútságból kiröppenő és a hegyekre feljutó mitológiai Pegazusnak a szárnyai.


Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2020. június 19.

2020. június 19.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights