Áron papi háza befogad

Mondja Áron papi háza is,
hogy örökké szeret minket.
17. zs.

Csíkmenaság az én szűkebb pátriám.
Édesapám után ismert voltam,
a felnőttek felismertek, megállapították,
esetleg kérdezték: a Balázs fia vagy ugye?
Elismerőleg tekintettek rám, kezüket fejemen
pihentették, de adtak barackot is a kobakomra
a becsületességéért tisztelt ember-ivadéknak.
Mindenki a Balázs fiának ismert.

Sok évvel később dönthettem sorsom felől.
Egy vasárnap a vecsernye után hazaérve
Bejelentettem: Édesapám, pap leszek!
Megállt. Karja csüngött, szeme csodálkozott.
Nagy sokára kipréselte az ismert szólást:
– Fiam, a posztó s az olló a kezedben van –
Megdöbbentett hallani a döntésedet, de elég nagy vagy
ahhoz Fiam, hogy sorsod kovácsa te magad légy.

A hír ólomlábakon jött, de megérkezett.
Sikerült! Felvettek! Gyulafehérvárra megyek!
Az édesanya keserve felsikoltott: Megsemmisültünk.
Az édesapa csak ennyit mondott: Ezentúl a pap az apád.
Nevét nem vonta meg, de tudatta: Fiú, lemondtam rólad.
Visszagondolva, apátlan-anyátlan indultam el a világba.
Árvaságom azzal fejeződött be, hogy Gyulafehérváron
Áron püspök atyaként fogadott.
Fiam, már vártalak. Plébánosod közölte, hogy érkezel.
Öröm volt hallani: – Fiam.
Úgy tűnt, tud az édesapám döntéséről.
Ez volt életemben az első idegen – atya és fiam – élmény.
Hálaisten még sok követte, amit megszokni nem lehetett,
Csak vágyakozni, hogy újra hallhasd: Fiam.

Az örömtelt lélek új erővel, bátorsággal indult
eleget tenni a megbízatásnak: Menjetek, legyetek tanúk!
Isten ügye s a fiam-sági érzés: erősítette a tudatot.
Biztatást adott: Küzdj és bízzál, veled van az Úr!
Az Áron-fiak kötelessége a – helytállás.
Fiam, ahogy láttad: nincs retira!
S ha mégis bekövetkezett, szégyentől dermedten állni
a tekintet és a fiam mivoltnak súlya alatt, az volt a büntetés.

Fiam, tudod, nem egyszerű az élet. Ne tegyük bonyolultabbá.
A hátad mögötti híd nem a visszajárásra való. Csak előre, fiam!
Feladatként kapod: Építs új hidakat magadnak és másoknak!
Fiam, ezt meg kell valósítanod!
Csillogtak szemei s tudtam: valóban már rég fiává fogadott.
Áldásomat adom életedre, munkádra!
Köszönöm Atyám! (a Kedves kikívánkozott, de nem hangzott el.)
Ez volt a mindent meghatározó találkozás.
Balázs fiából – egy életre – az Úr és Áron fia lettem!