míg múzsám melengető mosolya volt takaróm
lekopott rólam mindenfajta álságos póz
kacsingató csillagok fényénél merengve
fals akkordok nem születtek fejemben
tücskök és rigók dala hozzám idomult
zsebemben maroknyi csönd lapult
magához ölelt bármikor előhúztam
sokszor órákra vendége voltam
jöttömre ma lehajtja sárga fejét a kikerics
ajtómon hónapszám moccanatlan a rézkilincs
álmaimból nem csendül többé madárdal
elmossa rendre a hajnal
kezeimnek tremor hekkelte táncát
arcom tengernyi ráncát
nem simítja semmi
indulj biztat a HANG utadon végig kell menni

2020. 06. 19.