Azt hiszem, Udvarhelyen nekem volt legtovább lámpás rádióm, egy Stassfurt. Az utolsó pillanatig használtam, annyira szívemhez nőtt. Megpróbálom kitalálni, mikor kapcsoltam be még egyszer, utána soha. Talán amikor több mint négyszáz halottja volt a török földrengésnek. Amikor tán negyvenórás elzártság után sikerült kimenteni egy kéthónapos csecsemőt. Amikor tán eltemették Kadhafit és egyik fiát a Líbiai-sivatagban. Amikor talán beszédet mondott Mihály király a parlamentben. Vagy amikor leárulózta Mihályt az akkori államfő. Vagy amikor bezavartak, két hosszú és egy rövid síphang, tán két teljes órán keresztül, hogy semmit sem lehetett fogni az öreg készüléken. A diverziót az különbözteti meg a zavarástól, hogy az egyik többértelművé teszi az információt, és így elbizonytalanítja a hallgatót: lehet, hogy mégsem úgy van, ahogyan a rádió nyomja a szöveget, akkor pedig a hír nem igaz, hanem hazug, egyszóval hamis információ. Vagy van egy másik, harmadik értelmezéslehetőség is, amire pont én nem gondolok. A zavarás, az más. Elhallgattatja. Agyoncsapja. A hírmondót. A hírt. A teljes bezavarás – ahogyan itt, Erdélyben román kölcsönszóval mondták, a brujálás – legalább egyértelmű volt: a vasfüggönyön innen megszólaltak a tiltott frekvenciákra állított visító-sípoló-kattogó hangok, attól kezdve egy szót se lehetett érteni a szövegből.
Egy fontos dátumot még nem mondtam: mindez még a rendszerváltás előtt volt, de jó hosszasan, több mint negyven éven át. Akkoriban a Szabad Európa volt az egyes számú közellenség, a magyar adást is éppúgy „brujálták”, mint a románt meg a többit, mert a szerkesztőség, a műsorok egész Kelet-Európát befogták. A rendszer durván és rámenősen védekezett. Láttam olyan Pionír rádiót, ez volt a neve, amiről a rövidhullámot lehagyták, a hosszún meg a középen hiába keresgélt az ember. Amikor pedig a rövidhullámú adókat is föltették, rögtön zavarni kezdték, úgyhogy megint kifogott a hatalom a hallgatóságon! Azért csak lehetett egy időszak, nem tudom, hetekben, hónapokban mérték, amikor bejött a Szabad Európa. Az is lehet, az öt vagy hat frekvenciából nem zavarták mindegyiket, ha a harmincötösön és negyvenegyesen igen, a huszonnégyes vagy a negyvenkilences tiszta maradt. Másképp nincs értelme az esti történetnek, ami szerint a lepokrócozott ajtó előtt valaki hallgatózik, a lépcsőház töksötét. A háziak szabadeurópáznak. Jön haza a negyedikre a vérmes férfiú, észreveszi a hallgatózót, jót rúg a hátsójába. Másnap találkozik bekötözött fejű szomszédjával, aki azt mondja neki, képzelje, kiléptem az ajtóm elé, hogy kihallik-e a Szabad Európa, mire valaki akkorát rúgott belém, hogy a kilincs betörte a fejem.
Rég nincs Szabad Európa. De akkor ki zavar, miért? A katonaság működik? Valaki civil? Egy másik helyi rádió lépett rá a foglalt frekvenciára? Utászok, sürgősség, katasztrófaelhárítás? Komoly okai vannak, komoly következményei lehetnek ennek az egésznek? A bezavarás elviselhetőbb például a kizavarásnál. Ülünk az itthon biztonságában még ha úgy érezzük is, egy vagy két órára megsüketültünk.

1. Skandikamera:
   2020. június 22. 18:50

   A 19-25-31-41-49 méteres rövidhullámon.

   :-)