KEDVES RÁDIÓM!

Kedves készülékem, most hallgass el egy pillanatra, fogd be a szóród, és nyisd ki mind a hat lámpád, most én beszélek, én tettem le a garast —, csak azt akarom mondani, hogy én azért szeretlek ám, öreg cimbora, ha szidlak is néha, azért a szórakozott fejedért, amivel tulajdon szavadba vágsz, és egyszerre beszélsz hat nyelven és énekelsz közben —, szeretem azt a kerek hold pofádat, amiről holdfényes mozarti hangulat és wagneri pátosz sugárzik felém, szeretlek ám minden hangszerek hangszere, te legemberibb, emberhez leghasonlóbb gép, mióta gép van a világon, te zongora és hegedű és asszonyi sikoly és férfikiáltás és nagyképű német professzor… —, mert te voltál nekem a Mocsányi–Lakos duó s az angol király újévi szózata —, mert olyan zűrzavar van a fejedben, mint a költő lelkében, te remek bohém, te zseniális őrült, aki amellett éppoly finom és szabatos szerkezet vagy, mint egy emberi test —, miért nincs emberarcod, most jut eszembe, emberfejet kellene ábrázolnod a szemek két lámpájával, nyitott szájjal, hogy megcsókolhassalak, ha kedvemre való szépség árad a torzódból és a szemedből.

Karinthy Frigyes

Rádió Világhíradó – 1933. január 8-14.