Nászta Katalin: Zsoltár, pirkadat előtt

szeretem a kutyanyelveim
mikor egy másik felületre átírom, amit odaírtam
megváltozik a kutyanyelvre írott szavak jelentősége
színe-változók lesznek, alakulnak
ha a tálca más, értékük sem ugyanaz
veszítenek vagy nyernek az alattuk lapulóval
„mint arany alma ezüst tálcán, olyan a helyén mondott,
jó időben szólt …” *
s keresvén, a könyvek könyve ma hajnalban azonnal oda nyílt

még a madarak sem csicseregtek

nincs könyv még egy olyan, mint ez
kompakt egész mit, ha megtördelsz
s darabonként használod a szót
akkor is cselekvő lesz
átalakul, amihez hozzászól
teremtő erő van minden betűjében
vesszőben, i-re kitett pontban
semmit nem vehetsz el belőle
anélkül, hogy megérintene
megjelöl s rajtad pecsétje virít / ragyog
mint a kés, mely szabadít is
de öl, ha szükség, metsz vagy alakít
vés, farag – olyan minden része
nem te látsz bele – ő néz a vesédbe
s megfog, előle hiába futsz

keresed, akit imádhatnál, kinek elmúlásán sírhatsz bátran
sokan vagytok tele imával, ami beszorult, bennetek ragadt
s kicsordul idegen halálára a visszafojtott szeretet-adag
ha meghal egy hős korábban, mint kellett
vissza nem tartható könnyekkel a szádban
beszélsz róla, mintha ismerted volna, igazolásképp
hogy nem vagy az az érzéketlenfajta
de „mint hó a nyárhoz, eső az aratáshoz,
úgy nem illik a tisztesség a bolondhoz –
s mint a madár, fecske elrepül
az oktalan átok sem ül meg rajtad” *
beszélni kezd hozzád az ige, ha a könyvét bárhol kinyitod


2020-06-21

**(Péld. 25:11; 26-1)

2020. június 24.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights