TÉMÁK FOTOGRÁFUSOKNAK

Adok néhány témát, fényképész urak és hölgyek, tessék megkeresni, rajtakapni, lekapni.
Tessék lefotografálni ama szebb időknek előrevetett árnyékából, ha csak egy picurkát is, amiről lelkes honatyáink beszélnek. A követ, ami leesik majd szívünkről, ha a jóslat valóra válik.
Politikust, ha fotografálsz, ne az egészet és ne az arcát mindig, ez már unalmas. Fotografáld le a derekát, amit beadott.
Fotografáld le azt az egyetlen szál füvet, azt az egyetlen szál fát, amelyhez szaladgáltunk mindannyian, hogy segítsen rajtunk.
Halnak csak a fejét, hogy meg ne sántuljon.
Szélhámosnak csak a füle mögét, a vajjal.
A féltékeny szerelmes zsebében a bicskát, félig kinyílt állapotban.
A talpig úriembernek ismert gavallérnak a — talpát. Addig nagyon unalmas az egész, a talpáig — hátha ott van valami érdekes?
Szerelmed tárgyának meleg, hült helyét a kereveten, miután elcsábította a tőled egy autóügynök.
Szerelmed bőréből egy darabot, az arcán, miközben éppen magyarázza, hogy mindig téged szeretett, azért jött vissza hozzád.
Régi dicsőségünket, amint késik. (Plain obscure.)
S végre, ha valami egészen jelentéktelen apróságot akarsz lefotografálni, fotografáld le egyik drámaíró szemében a másikat.

Karinthy Frigyes
Színházi Élet, 1930/36