Kilövési engedélyt kérek
a medvére, amelyik olykor
bennem mászkál. Üljön otthon, vagy
nem bánom, bóklásszon másfelé, engem
biztos nem érdekel. Már égnek áll
a hajam, amikor hallom a juhaim
nyugtalanságát, még a kutyák is
menekülnek. Mi van?! Amit megéltem,
megéltem, nem tudom másképp csinálni,
biztosan lesz még múlt, amin nem javíthatok.
Védett állatok már nem segíthetnek rajtam, sem
a kihalás szélén állók, védtelen vagyok
magam is, idegesen váltakozó sorokban
tudok csak vallani. A szerelem segít,
de még mindig van sötétség elég, nemhogy
medve cammogjon a szívemben! Ugyan már.
Engedély nélkül is kilövöm, az istenit.