Az ERNYEY BÉLÁról készült képeket nézve (nemrég volt a születésnapja) felötlik bennem, hogy milyen remek Othello, Jágó vagy éppen Woyzeck lehetett volna itthon… Sajnos azonban útra kelt és idegen földön szerzett babérokat… Aztán visszajött.
Személyes élmények: 89-ben, az Október 6. utcában láttam meg és felkiáltottam magamban, Uramisten, ki ez a magas férfi? Ő volt, szakadt farmerben. Akkor elszomorodtam, Ernyey foltozott farmerben kényszerül járni?
Aztán úgy 15 éve, az Intersparban, két kilométeres sorban, akkor még göndör, vörös-hajú, farmeres nőként vártam idegesen, és pont ő állt előttem. Egyszer hátrafordult, és így szólt:
– Kezeit csókolom! Tessék előre menni, én nem sietek… Szép napot!
És ragyogva rám mosolygott. Mit mondjak, az aznapi rakott krumpli remekül sikeredett. Még epres piskótás fagyit is csináltam utána.
Boldog születésnapot!