Azon agyalok hajnaltájt, vajon
a lelkek, a szellemek, a béna kísértetek
miért választják folyton az éjszakát,
mint köztes közeget, hisz még toronyiránt
is nehéz közlekedni harmadik műszakban,
amikor városszerte betépett gizdák
és hamis rinyák szaggatják a csendet.
Napnyugta után, nekünk, testieknek
elnyúlva dokumentálódni illik,
mígnem kilógunk önmagunkból – exit.
Erről jut eszembe: az EU, a Brexit,
s az egymást követő kóberes szekerek
rátelepedtek mind a könyökömre,
két fülemen keresztül közlekednek,
össze és vissza ezért a dobhártyám
szétrongyolódott, akár a szüzek
szakrális leple a dombok között.
Azt mondják, jobb lesz, ha elhallgatok,
a néphatalomban fecsegni tilos!
Szóval ne melózzak, ne nyomjam a sódert,
mert könnyedén rám sül a pecsét és
öblösen durrant a puffadt következmény,
akárcsak Sztálin bátyuska vérvörös
zászlaja, vagy szaros gatyája alatt.