Elekes Ferenc pillanatképeiből (53)

Hazafelé

Szekér halad az úton a szürke őszi délután hűvös hangulatában, szekér halad zizegő, száraz kukoricakóróval megrakottan, halad a szekér, megy hazafelé az öregember is, ott kuporog a rakomány végén, a kiálló deszkán, döcög a szekér, fölötte zizzen a kóró, a sok száraz levél a szélben, úgy utazik hazafelé az öregember, sapkáját fejébe húzza, s míg halad vele a szekér hazafelé, tán arra gondol, vajon hányszor ült egy életen át elöl a bakon, vagy a rakomány tetején, gyeplővel a kezében, hányszor, hány őszön vezette munkába, munkából haza az állatokat. s vajon hányszor, hány őszön lesz még alkalma legalább itt ülni, a szekér végében, a kiálló deszkán, kötélbe kapaszkodva, nem gyeplőbe, talán erre gondol az öregember, talán arra, hogy mindegy, hányszor ült elöl, az is mindegy, hányszor lesz alkalma itt lenni, hátul, a fontos az, hogy amíg lehet, menni kll, dolgozni kell, vinni, hordani a zizegő kórót, hogy n lepje be a hó a földeken, hogy ne lepje be az ember életét az idő tétlenül eltöltött napokkal.


Fotó Nagy P. Zoltán

Forrás: Új Élet, 1978/ 21. szám

2020. június 26.

Szóljon hozzá!