Ez egy olyan idő,
mikor akaratlan
hiszem a lehetetlent:
hogy a poshadt korty is
forrásába visszatérhet –
mikor a mag, csészelevél,
pára és barka
verset mond a maga nyelvén
s úgy harapja,
ízleli az életet,
mint aki most tanul
egy vadiúj képletet.

Lehántom szürke ráncaim
s tárt karokkal úszok
a nyílt egek vízein,
mint viharmadár,
mely tollaival játszik
a szél hárfáin
s furcsa nedvek villáma
szántja fel ereit.

Ez egy olyan idő,
mikor ledobhatom már sálam,
nyűtt gond-kabátom
s minden vágyam
egy kamasz álmaira váltom.

* A vers, másik két társával együtt, a Litera-Túra Kiadó idei pályázatán III. helyezést kapott VERS kategóriában és megjelent a Kigondolt kabát című antológiában