Hajnalok hajnalán

Hajnalok hajnalán leakasztom az ágról a kaszát
Hogy végrehajtsam a halálos ítéletet
A dús harmattól meghajlott fűszálakon
Suhogni kezdett a levágott fű rendekbe gyűlve
Lassan sorakoztak mögém és mellém
Tegnap reggelre érkeztem Ágvölgy fejébe
Meg kell mutatnom felnőtt ember voltomat
Vagyok én is valaki – ősszel tizenhatot töltök –

Édesapám kényszerből früstök hordására szorult
Bal csuklóját földhöz csapta volt két méter magasból
A nyári konyha előtti kövekre hullva
Sajnálta a karját s a munkát tétlenségére gondolva
Az idő nem múlt el érdem nélkül számára sem
Haszonnal kopogtatta a kaszát este-reggel
S hogy nem ült hiába könnyebben harsogott a kasza

Ételhordásra fanyalodottságát már nem sajnálta annyira
Szó nélkül tette most azt amit régebb parancsba adott
Jó időt kaptunk s a boglyák száma naponta nőtt
Mindenek ellenére – a gyermek egyedül kaszál –
A lerekedés biztatóan közeledett ebben az esztendőben is
Se tehenet se juhot nem kell eladni
Van amivel megtölteni a jászlat
Nálunk a nyár nagyrésze erre született
Nem mondta nem is mutatta de boldog volt
Jóérzés volt látni ha rámnézett szemében a nagyrabecsülést
Többet ért annál mint amit esetleg szóban hallottam volna
Nem vártam dicsérő szót a kötelességből elvégzett munkámért
Nem kellett elpirulnom a dicsérő szavak hallatán
Félelmem elmúlt – nagy az eredmény – legyőztem magamat
Úgy látom a gyermekkor számomra véget ért
Teherbírásom már mint a felnőtteké

Uram te adod a lehetőséget a harcra és az erőt a küzdelemhez
Hálás szívvel köszönöm!