Nemrég az M5-ön egy régi Ványa bácsit mutattak… Nem Ruttkaival, hanem egy későbbit… A címszerepben Mensáros László remekelt, bár én Ványát sokkal fiatalabbnak képzeltem. Így, hogy idős, megroggyant ember volt, nem tűnt annyira drámainak a szituáció. Almási Éva, mint unatkozó szépasszony, hát mit mondjak… őrületes. Huszti Péter, a tehetségtelen, unott és kéjsóvár orvos, Tolnay Klári, mint a Dadus, egy pár mondatos szerepben… szóval, ilyen szereplők, méltók Csehovhoz, ebben, a talán legszomorúbb darabjában.
De Schütz Ila mindenkin túltett. Igaz, Szonya, a csúnya vénlány a leghálásabb szerep a darabban, de olyan drámai erővel, annyira visszafogottan, simán és minden manír nélkül jött belőle, hogy elképedtem… Ahogy azt mondta, „Nem szabad!”, elfacsarodott a szívem, mert nem volt szabad zenélni, vidámnak lenni, kacagni, mert a vén professzornak, az ingyenélőnek nem tetszett… Vagy a végén, amikor elmennek ezek az ingyenélők, és maguk maradnak Ványával, a szöveget úgy mondta el, hogy egész kilátástalan, nyomorult élete ott kuporgott azokban a szavakban, de volt azért abban egy kis derű, meg humor is… Hiába, Csehovot, így kell játszani. Élmény volt.

Kép: MTI Archívum – Schütz Ila és Mensáros László