valaha betűnyájakat terelgetve
pásztorrá szelídültem
hajnalonként
amikor a nap szűz fénye ölelgetett
bús borostás bérceket
az égi dalnokokkal furulyám feleselt
piperkőc pipacsoktól pirosló
jó illatú réten heverésztem
de jaj
idővel nyájam szétszéledt
furulyám megrepedt
pipacsaim szirma lehullt
s ím itt ülök
deres fejem tenyerembe hajtva
magányba merülve

2020. 06. 26.

1. Nászta Katalin:
   2020. június 28. 03:27

   … vagy pipacsaim szirma… vagy lehulltak…

2. Gergely Tamás:
   2020. június 28. 05:18

   Tóthárpádos szomorúság lengi be a magányt, pipacstalan… Van más virág is, meg moha