Dsida Jenő: Ősz a sétatéren

Szemem falán kívül is, belül is
ez a kietlen őszi tájkép:
sétatér.
Azok az emberek, akik most hangosan beszélve
haladnak előttem, rögtön eltűnnek a fák közt,
az a nő, aki mellettem ül a padon,
mindjárt meghal, feje félrebillen,
szeme kiszárad, húsa lehull.
Milyen egyedül leszek!

A lombok is leszállingóznak,
a jövőéviek is; fakadásuk hiábavaló.
Csak én fogok itt ülni magányosan,
céltalanul, haláltalanul sok-sok iszonyú évig.
Mindjárt elnémulok, nem lesz akihez szóljak,
s azt se mondhatom el, hogy nincs akihez szóljak,
s mire nyomdagépek méhéből életre edzve
ez a vajúdó vers világra jön,
csak üveges szemek bámulják mindenünnen:
Nem lesz, aki értse.

Jaj, be keserves ez az őszi sétány!
A levegő mintha végtelen víz volna,
türkiszes árnyú, zöld tenger-medence,
hová sosem szürönközik sugár.
A fák:
sülyedt hajók árbocai.
A bokrok:
nagy vízi pókok, óriás meduzák.
Az út:
kanyargó, nyúlós tengeri kígyó.
S a tó:
sötét álom a szívem fenekén.


Emlékplakett egy régi ház falán

Újsághír: Június 26-án, pénteken tizenkét órától, 82 évvel a költő halála után felavatták a Dsida Jenőről készült emlékplakettet. Az eseményre Dsida Jenő egykori lakhelyén, a Fürdő (mai Cardinal Iuliu Hossu) utca 28. szám alatt került sor. A költő arcát megörökítő emlékplakettet Vetró András képzőművész készítette, kivitelezését az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Helikon, Látó és a Székelyföld támogatta. (helikon.ro)

A falra szerelt plakett helyéről a költő egyenesen a Sétatérre láthat…

2020. június 29.

Szóljon hozzá!