Cselényi Béla: etűd depressio minorban

elvittek gépkocsin
valamit aláírni

a város szélén volt az üvegpalota
a fiók mélyén volt a nyomtatvány

szavakat értettem
mondatokat nem

és hogy az üvegpalotából
hogy’ mentünk fel a dombra
máig titok nekem

padlószőnyeg és másik üvegfal
vegyértékek egy klinika felé

csak tizenhat harmincig bírjam ki
ha tizenhat harmincig kibírom
még nem vagyok drogos

mindenki mindent ért
kezemből minden kicsorog

a lekésett ebédidő
a kiruccanás hosszadalmas
az idő fekete pontjai
mint a konfettik
halkan hengerbe hullanak

férfiak jönnek
mosolyognak
politizálnak
csak egymás között
velem sohasem

csak várom a távozás
illő időpontját
és hogy az üvegpalota
gyökeret eresszen

Budapest, 2020. VI. 27.


a járvány

terjed a járvány
száll kerozinnal halkan
elbizakodva

hétmiliárdszor
retteg az ember látván
panda csupán ő

Budapest, 2020. VI. 28.

2020. június 30.

Szóljon hozzá!