Cselényi Béla: etűd depressio minorban
elvittek gépkocsin
valamit aláírni
a város szélén volt az üvegpalota
a fiók mélyén volt a nyomtatvány
szavakat értettem
mondatokat nem
és hogy az üvegpalotából
hogy’ mentünk fel a dombra
máig titok nekem
padlószőnyeg és másik üvegfal
vegyértékek egy klinika felé
csak tizenhat harmincig bírjam ki
ha tizenhat harmincig kibírom
még nem vagyok drogos
mindenki mindent ért
kezemből minden kicsorog
a lekésett ebédidő
a kiruccanás hosszadalmas
az idő fekete pontjai
mint a konfettik
halkan hengerbe hullanak
férfiak jönnek
mosolyognak
politizálnak
csak egymás között
velem sohasem
csak várom a távozás
illő időpontját
és hogy az üvegpalota
gyökeret eresszen
Budapest, 2020. VI. 27.
a járvány
terjed a járvány
száll kerozinnal halkan
elbizakodva
hétmiliárdszor
retteg az ember látván
panda csupán ő
Budapest, 2020. VI. 28.