talán egy tréfáskedvű kobold talán a Mindenható maga
söpör el ma mögöttem minden nyomot
hogy visszatekintgetnem ne legyen mire
pállottszájú
fülledt nyári hajnal vetít új perspektívát
téridő burványokon hintál lustán ladikom
vitorlám napszél feszíti
így
kompaszt nélkül titkokat fejt fel utam
hívogató misztériummá vedlik minden fagyos pillanat
s a kibertér fölött kacskaszárnyú délibáb lebeg
szűz
emberláb nem tiporta aranyló fövenyhez vezet
hű kormányosom imádott Istenem

2020. 06. 29.