Keszthelyi György: Magam mögött
Helyhez kötötten csiszolódom,
sínpárként mozdulnak éveim,
úrfelmutatáskor a templomhajóban,
máskor hitetlen állomásokon.
Telefirkált papírhulladékok,
esetlen jövőképek között,
rezignált plebeiusokkal
tanácskozunk a belenyugvásokról,
figyeljük a lakatlan ürességeket.
Semmi sem jön össze, ergo
az eszelős bolond tiszteletre méltó.
Pimasz érveim, akár az égövek
kiszámíthatatlan célkitűzései,
többnyire szükségtelenek.Egy-két lépéssel folyton
magam mögött járok,
míg a tekervényes, görbe vezetékek
eltűnnek, megsemmisülnek.
Pár ezer évnyi késésben vagyok,
korhadnak bennem a megdicsőülések.