“Mi…”, kezdte, de már az első szónál megállt.
“Hol vannak, hová tűntek?”, gondolta. El. A földbe. “Kinek a nevében beszélek, azaz kihez?”
“Már nem is értik; a ‘mi’ divatjamúlt; egymás ellen harcolnak; kik ezek?”
“Mi építettünk”, gondolja. Meg azt is: hogy a történelem olyan, mint egy kerék. Ami “van”, abból lesz a “volt”, s a “vanvolt” elfordul.
Letűnik.
Más lesz az igazság.
Lefele néz, a földbe üzen: “Ugye, így igaz, Géza?”

Forrás: ujnepszabadsag.wordpress.com

1. Komán János:
   2020. július 3. 05:12

   Én is tiszteltem Bodor Pált, annak ellenére, hogy Ceausescu négymillió talicskásainak egyike volt.Remélem, egyszer megjelenik valahol az a versem, melynek címe „Talicskások”.