Vasárnap kétszer is eszeveszetten berregni kezdett a telefonom: a Ro-Alert rendszer értesített vicces, ékezet nélküli románsággal, hogy Csobotfalván – azaz a város másik végén – betévedt egy medve a lakott területre. Nemsokára ugyanaz a berregés azt adta tudtul, hogy ezúttal egy bocsos anyamedve tette tiszteletét ugyanazon a városrészen.

Aztán jött a hétfő, s olvasom az országos hírügynökség hírfolyamában, hogy „a hétvége során kilencszer riasztották Hargita megye különböző településeiről a hatóságokat medvék felbukkanása miatt”. A hírforrás felsorolja az adott helyeket is: az említett településrész mellett Székelyudvarhelyen, Oroszhegyen, Borszéken, Tusnádfürdőn és Marosfőn bukkant fel nagyvad. Mint írja a beszámoló, „Marosfőről szombat este 8 körül érkezett a telefonhívás, hogy medve járkál egy ház közelében. A helyszínre siető rendőrök és csendőrök visszakergették az erdőbe az állatot. Félórával később újabb hívás érkezett, ezúttal Székelyudvarhelyről, ahol a város közelében lévő farmnál tűnt fel két medve”. Ez utóbbi helyen már csak a mackók hűlt helyét találták a hatóságok. „Este 10 előtt Oroszhegyen, félórával később pedig Borszéken, egy tömbház közelében tűnt fel egy-egy példány, utóbbi eltávolításához hatósági közbelépésre volt szükség” – folytatódik a hírügynökségi beszámoló, amely szerint „Tusnádfürdőről szintén szombaton, 23:19-kor telefonált az 112-es számra egy nő, közölve, hogy egy anyamedve járkál három boccsal egyik panzió környékén. Az állatokat a csendőrök visszaterelték az erdőbe”. A hírforrás szerint legyengült bocsot találtak Tusnádfürdőn vasárnap reggel, állatorvos vizsgálta meg, majd a balánbányai medve-visszavadító központba szállították. „Vasárnap késő délután ismét medve jelenlétére figyelmeztettek Tusnádfürdőn”.

Jó hónappal ezelőtti jegyzetemben számoltam be arról, hogy málnásfürdői telkünket villanypásztorral kerítettük be, miután tiszteletét tette házunkban a mackó, s elfogyasztott pár befőttesüveg zakuszkát. Szerintem jó ízlése volt, mert én is szeretem. Pár nap alatt szinte valamennyi telket villanypásztorral vettek körül a szomszédságunkban, minap a szomszédnak kalákáztunk, hogy az ő telke is védett legyen.

Közben miről is beszélgethet az ember a szomszédokkal-ismerősökkel, mint a medvéről. Arról, hogy nagyon sok helyen immár állandó vendég a nagyvad. Arról, hogy kihez, melyik házba hányszor hatolt be a tányértalpú, ott mit evett meg, mit tett tönkre. S persze ilyenkor azt is elosztjuk, hogy tehetetlenek vagyunk a kérdésben, a legtöbb, amit megtehetünk, hogy villanypásztorral védjük javainkat, önmagunkat. Csak hát annak beszerzése, felszerelése és üzemeltetése egyaránt pénzbe kerül, s nem biztos, hogy minden kisnyugdíjas ki tudja szorítani annak az árát, költségeit annak érdekében, hogy biztonságban tudhassa magát. S szóba kerül nemcsak a saját tehetetlenségünk, hanem a hatóságok tehetetlensége is: az évek óta fennálló problémát hólabdaként görgetik maguk előtt, az meg – ugyancsak hólabdaként – egyre gyarapodik, súlyosbodik, akkorára duzzad, hogy a megoldás reményét is eltakarja. Közben ütköznek az érvek és ellenérvek az áldozatok, a természetvédők, az erdészek, a vadgazdák meg a különböző hatóságok között, s adott ponton mindenkinek igaza van. Szerre is, meg egyszerre is. De az eddigi szájtépés nem hozott megnyugtató megoldást. S ha hinni lehet az ilyen beszélgetések alkalmával – másod-harmadkézből hallott történeteknek –, a tehetetlenség cselekvésre készteti az áldozatok némelyikét: például tápszert, moslékot szór a sínek közé, hogy a vonat gázolja el a lakott területre merészkedő vadakat, vagy a mackók „véletlenül” patkányméregre bukkannak egy-egy felkeresett portán. Hihetetlen számomra a vonatos megoldás, mérhetetlen brutalitásra vall. Remélem, hogy csak amolyan csepütelefonból származó asszonybeszéd – ahogy Csíkban minősíteni szokták a pletykát, az ellenőrizhetetlen forrásból származó információt, még akkor is, ha férfiak adják tovább.

Tény azonban, hogy míg egyetlen hétvégén egy szűk területen kilencszer kell figyelmeztessék a hatóságok a lakosságot a medve lakott területen való jelenlétére, addig nincsenek rendben a dolgok.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény-rovat, 2020. június 30.