Az egyetlen magyar, akit a bennszülöttek Afrikában Myadue, azaz Hajnalcsillag névvel illettek, Sass Flóra (1841–1916) volt, Samuel Baker angol mérnök második felesége. A házaspárt a fekete kontinens legjelesebb kutatói-felfedezői között tartja számon a tudománytörténet.

(Nyitó képünk: A Baker–Sass házaspár emléktáblája a Nílus partján, az Albert-tó előtt zubogó Murchison-vízesés Nemzeti Parkjában; MTI Foto.)

Az Erdélyben, nemesi családban született Sass Flóra életét veszélyek sorozata jellemezte. Szüleit és fivérét 1848 őszén a magyarok ellen fellázadt román parasztok meggyilkolták. A kislány csak úgy maradt életben, hogy ugyancsak román dajkája a magáénak vallotta. Az árvát egy jószívű örmény família vette magához. A szabadságharc bukása után Törökországba menekült az egész család, ám Vidinben a kislány Flóra eltűnt. Tíz év múlva Samuel White Baker angol mérnök egy rabszolgapiacon megvásárolta és feleségül vette a szép szőke leányt, aki ettől kezdve hűséges társa lett egy életen át.

Baker nem kívánt azonnal a hazájába utazni. Elhatározta, hogy előbb Afrikába tesznek egy vadászkirándulást. Ám végül úgy határozott, hogy vadászút helyett a Nílus forrásának felderítésére utazik ifjú feleségével, a saját költségén felszerelt expedícióval. Kairóból 1861-ben indultak felfelé a Níluson, s életveszélyes megpróbáltatások után három esztendő alatt jutottak el ahhoz a tóhoz, amelyet ők fedeztek fel és neveztek el Viktória királynő elhunyt férjéről. Az Albert-tóban vélték megtalálni a Nílus második forrását, ám a tudomány jóval később, csupán 1934-ben tisztázta teljes egészében a folyam eredetét.

A Baker-Sass házaspár

A házaspárt 1864-ben nagy ünnepléssel fogadták Londonban, a királynő Bakert lovaggá ütötte, ám nején – valószínűleg annak „kétes” származása, rabszolga-múltja, vitatott érvényességű házassága miatt – az uralkodó „átnézett”, jóllehet Sass Flóra (immár Lady Florence Baker) felfedezői érdemeit hivatalosan is elismerték. A walesi herceg kérésére 1889-ben ismét útra keltek. London szerette volna meghódítani a Szudántól délre fekvő afrikai királyságokat és ebben kérte Samuel Baker segítségét. Küldetésük csak részben volt eredményes, a rabszolgaságot sem sikerült megszüntetniük.

Utazásuk történetét, kalandjait, viszontagságait Sass Flóra naplója tartalmazta, amely csak mintegy száz év múltán bukkant csak elő. Jóllehet gondolatait nem a nyilvánosságnak szánta, ennél hitelesebb és életszerűbb leírás a fekete kontinens életéről, gyarmatosításáról, az ott élő bennszülöttek hétköznapjairól párját ritkítja.

Baker 1893-ban halt meg, Flóra 1916-ban követte őt, a hamvaikat tartalmazó szarkofág Grimleyben, egy Worcester környéki falucska templomkertjében található. 2019 tavaszán a Magyar Afrika Társaság kezdeményezésére Kövér László, az Országgyűlés elnöke – Ephraim Kamuntu ugandai turisztikai miniszter társaságában – emléktáblát avatott Sass Flóra (és férje) tiszteletére a Nílus partján, az Albert-tó előtt található Murchison-vízesés Nemzeti Parkban. Flóra 155 évvel ezelőtt, első európai nőként jutott el ehhez a vízeséshez.

Forrás: Infovilág